Viga Gyula - Viszóczky Ilona szerk.: Egy matyó értelmiségi életútja. Száz éve született Lukács Gáspár (Miskolc, 2008)

Nemzeti öntudat a nevelésben

Tartozunk magunknak ezzel a könyörtelen számvetéssel ma különösen, amikor körülöttünk számtalan példát láthatunk arra, hogy a töreden egység, nemzetek egy emberként való fegyelmezett kiállása csodákat művel. Olaszország, Németország és Spanyolország sikerei egyformán és elemi erővel ugyanazt az igazságot hangsúlyozzák: a sikerek felé a becsületes nemzed megújulás útja vezet, az akarat csodája mindenütt a történelmi közösség, a faj erejének megnyilvánulása, a fegyelmezettség és tömörítő erő forrása mindenütt a nemzed öntudat ereje, melyet mint élő és halhatadan elevenerőt a mai idők sodrába állítottak bele. Nem célunk itt, hogy poktikai elgondolásokat fejtegessünk és pártok, vagy hatalmi törekvések céljait akár csak bkálat tárgyává is tegyük. Minket csak az érdekel mindebből, ami ezeknek a törekvéseknek, jó vagy rossz kányban hassanak, de mindenkép a mélyén van, mint kétségtelen erőforrás, mint hitet és önbizalmat adó bázis, mint a joggal vagy jogtalanul elért sikereknek kétségtelen titka. De ez annál inkább érdekel, mert mindennek ma már nemcsak példaadó és kánymutató szerepe, hanem kötelező ereje is van: ahol ezt az erős nemzed öntudatot kialakítani nem tudják, mert az erők széjjelhúznak (Franciaország), vagy mert az alap hozzá sohasem volt meg (Csehszlovákia), vagy mert másféle, idegen és törvénytelen érdekek szolgálatába akarták álktani (Szovjetoroszország), ott stagnálással, kétségbeesett kapkodással vagy a teljes pusztulással keü számolnunk. Ma a történekni és faji erők jelentik a nemzetek életében a dinamikát, minden más megáüást és fegyverletételt jelent. Ennek az igazságnak a feksmerése létkérdés nekünk, magyaroknak, hiszen azok az erők, amelyekre mi vüágéletünkben hivatkoztunk és amelyeknek székemében éltünk is, legfeljebb — bizonyos zavaró körülményeknél fogva — nem olyan formában, nem olyan súUyal és kányban, mint kellett volna. Hogy ezeket a zavaró körülményeket kizárhassuk, a meglévő erők érvényesülését biztosítsuk s a most már kétségtelenül biztos kányban alakuló pozitív magyar jövő útjából minden akadályt elhárítsunk, ezért van szükség gyors belső revízióra. A revízió kritikai munkájában nem járunk töreden úton: a magyarság értékes elemei országszerte késznek mutatkoznak a közelmúlt következményeinek levonására és azoknak viselésére. Ma még szórványosan, de egyre több helyről és egyre erősebben haüatszanak hangok, melyek eddig szokadan erővel és egyöntetűséggel ugyanazt követekk: egy jobb, maibb, igazabb, őszintébb, használhatóbb nemzed öntudat kialakítását, mely tudatában lenne összes erőinek s becsületesen megkeresné azt az kányt, amelyben ezek az erők a legjobban lennének érvényesíthetők. Hol keü kezdeni ennek az aktív, erőjeüegű nemzeti öntudatnak a kiépítését, illetve átalakítását, elmélyítését? Nyüvánvalóan ott, ahol a magyar állampolgár is kezdődik, vagyis az iskolában. Jól tudjuk, hogy a pülanatnyi segítséget közelebb kell keresnünk, nem várhatunk a jövő nemzedék helyes