Viga Gyula - Viszóczky Ilona szerk.: Egy matyó értelmiségi életútja. Száz éve született Lukács Gáspár (Miskolc, 2008)
Nemzeti öntudat a nevelésben
Nemzeti öntudat a nevelésben Húsz évig énekeltük tragédiánkat „dalban elbeszélve", húsz évig hangoztattuk revíziós vágyunkat újságcikkekben, hazafias beszédekben és nem múlhatott el egy pohárköszöntő sem (pedig hej, de sokat elmondtunk!), amelyből kimaradt volna „Nagymagyarország feltámadása". Szép volt ez a lángolás és talán hasznos is, mert a külföld is kénytelen volt tudomásul venni, hogy itt él egy nemzet Európa közepén, amely minden pülanatban kész nekiugrani az összetákolt békeműnek, — és mégis, amikor az idő az ölünkbe érlelte az eseményeket, amikor a történelem vasekéje kiszántotta a népek dudváját, a nagy eseményre mégsem voltunk teljesen felkészülve. Az ország szívét ugyan egyszerre dobbantotta meg a remény, a történelem erejébe vetett és most beigazolt hit, de az események nem multak el nyugtalanító mozzanatok nélkül. Bizonyos részletjelenségek voltak tapasztalhatók, melyek nem számítanak ugyan semmit az országos ákásfoglalásban, de mint kísérő jelenségek elgondolkozásra késztetnek, annál is mkább, mert egyformán föllelhetők voltak az újlendületű magyar élet minden ágában: vezető pokdkai körökben, ahol a „disszidens" székem még egy acélminisztert is meghajoku kényszeríted:, az úgynevezett középosztály bizonyos köreiben, ahol az idegesség és a kapkodás, az elhatalmasodó hisztéria majdnem kétségessé tették a dolgok nyugodt és biztos lefolyását, az alsóbb néprétegekben, ahol a poktikai iskolázadanság és a nehéz élet fásultsága sokakat közömbössé tettek a nagv eseményekkel szemben. De nemcsak kifelé, kanem befelé is érvényesülnek bizonyos gádó mozzanatok, s ha valamely egészséges pokűkai vagy társadalmi, vagy gazdasági reformról van szó, mindig találkozunk a magyar poktikai vagy társadalmi életben olyan tényezőkkel, amelyek az újítások gyors és gyökeres keresztülvitelét gátolják, hátráltatják, olyan lassúvá teszik, hogy az semmiképpen sem felel meg a modern élet tempójának. Jól tudjuk, hogy ezek a jelenségek nem képviselik az egész magyar nemzettestet, még arra sem elégségesek, kogy csak befolyásolni is tudják az eseményeket, azt is láttuk, hogy ősztől tavaszig még tanulni is volt időnk s a ruszinföldi megszákás legalább katonai szempontból olyan mozzanatokat foglalt magában, melyek nagyon is alkalmasak arra, hogy a magyar fajta erejébe és lendületébe vetett régi hitünket helyreálktsák, - a közelmúlt eseményei mekett mégsem meketünk el szó nélkül. A könyörtelen konzekvenciák korában élünk: ma minden nemzet cselekszik és cselekedeteiért kész vákalni vagy kénytelen vákalni a következményeket. A történelem mérföldes lépésekkel halad és ha csak egy lépést is lemaradunk, talán nemzedékek munkája sem tudja helyrepótolni a mulasztást.
