Viga Gyula - Viszóczky Ilona szerk.: Egy matyó értelmiségi életútja. Száz éve született Lukács Gáspár (Miskolc, 2008)

Kápolnai Iván: Lukács Gáspár (1908-1986)

elhanyagolt területéről, a ,JSÍatyó tájnyelif'''-ről írt tanulmányban a 20. század elején még meglévő jellegzetességek alapján feltárja a hangtani és alaktani sajátosságokat, a szókincset és annak változásait, kitérve az egyes matyó települések és más vidékek nyelvjárásai közötti különbségekre is. Kibővített formában, több nyelvészeti példával és hosszabb szövegrészek közlésével jelent meg a tanulmány 1976-ban a város monográfiájában is. (További népnyelvi gyűjtésének kézkatban maradt eredményeit a miskolci Herman Ottó Múzeum Néprajzi Kézkattára őrzi. Ugyanott található a matyók táplálkozásáról kt munkájának kézkata is.) Egy nem helyi vonatkozású nyelvészeti cikkben („Környezetszennyezés beszédünkben) fölveti többek között, hogy az angol nyelv kánti túlzott tiszteletből angolosan ejtenek ki nem angol családneveket és betűszavakat egyaránt — pl. BBC (vagyis bibisz})- Fölveti azt is, hogy a magyar szavakban az első szótagra esik a hangsúly, és a magyar zárt rövid „a" helyett a nyílt, ikabiáks ,,a"-t használják. bus^' címmel megjelent másik nyelvészeti kásában néhány közlekedési eszköz nevének keletkezését fejtegeti: miként lett a latin comfortabilis (kényelmes) jelentésű szóból „konfks", az automobile-ből „autó", és az autóbuszból az előtag elhagyásával „busz". E két általános érvényű nyelvészeti cikken kívül a Matyóföldben mind gyakrabban megjelent valamennyi kás helyi vonatkozású. Az kodalomtanár indíttatást érez a tudósításra a gknnázium kultúrtermében lezajlott Sbakespeare-estről, melyet az kó születésének 400. évfordulója alkalmából tartottak a legnevesebb színészek (Lukács Margit, Bessenyei Ferenc, Bitskei Tibor, Pápai Erzsi) részvételével, akik részleteket adtak elő színműveiből (Antonius, OtheUo, Macbeth, Cleopatra és Desdemona). Irodalmi vonatkozású az az kása is, amely arról tájékoztat, hogy Goics Sándor mezőkövesdi jegyző fia, Garamszeghy Sándor, a Nemzeti Színház színésze „Matyó lakodalom" című színművét 1914. januárban előadták a Nemzeti színpadán, többek között Blaha Lujza, Rózsahegyi Kálmán, Rajnai Gábor és más neves színművészekkel, s a darabot 1920-ban Mezőkövesden filmre is vették. Matyó szülőföldjének népdalait és népzenei vonatkozásait egy hosszabb tanulmányban foglalta össze a városi monográfiában (^Népdal, népzene" cím alatt). Nővérétől szerzett ismeretekre (is) támaszkodva, néprajzi hitelességgel, ugyanakkor zenetudományi szakszerűséggel (kottákkal és szövegváltozatokkal) mutatja be a mezőkövesdi népdalkmcs alakulását, a hangnem, dakamsor és daüamszerkezet változásait a 19-20. század fordulójától, amikor még nagyjából tiszta, kevereden formájában megragadható, az 1970-es évekig. Ismertette a hangszeres zenét is: az ősi dudát (a korábban egyeden népi hangszert), majd a citerát, és a két háború között legelterjedtebb harmonikán át a gitárig, a dzsessz- és beat-zenekarokig. Közel 20 régi kövesdi nótából