Viga Gyula - Viszóczky Ilona szerk.: Egy matyó értelmiségi életútja. Száz éve született Lukács Gáspár (Miskolc, 2008)

Kápolnai Iván: Lukács Gáspár (1908-1986)

összeállított gyűjtemény tájékoztat a dalok tárgyköreiről, nyelvileg pedig árulkodik a régi kiejtésről és szóhasználatról is. A Matyóföldben nagy eksmeréssel méltatja az egyik helybek iskola ének-zene tanára, Kiss József matyó népdalgyűjtését: az 1960—70-es években, két évtizeden át kritikai érzékkel és hitelességgel lejegyzett anyagot, Mezőkövesd és Tard matyó népdalait. (Az anyagot a miskolci múzeum önáUó kiadványban közkinccsé tette.) „Házj muzsika örve alatt" címmel azokról a színvonalas zenedélutánokról számol be, melyeket a helybek zenetanárok kollektívája, mint „nagycsalád" szervezett. A műsorban szerepelt a legkülönbözőbb hangszerek közbeiktatásával az egész zenetörténet: időben Palestrinától Bartókig, térben a magyar népdaloktól a néger spkituálékig, műfajban a skálától a szimfóniáig. A matyó múzeum vezetőjeként foglalkoznia kekett Lukács Gáspárnak a nemzetközi hírűvé vált matyó népművészettel. Leghkcsebb képviselője, az 1954-ben elhunyt Kis Jankó Bori emlékére kétévenként országos hímzőpályázatot és kiálktást szerveznek. A népviselet lassú elhalása után is tovább élő matyó, sokác, torockói stb. hímzéskincsről számol be az 1986-ban már 17. alkalommal megszervezett pályázatra beérkezett, közel 1000 pályamű alapján. A képzőművészet felé egykori diáktársa, a szegény summásgyerekből lett festőművész, Takács István fordította figyelmét, akit monumentaktás kánti igénye a templomi freskófestészet és nagyméretű táblaképek alkotása felé vonzott. Több, mint 200 templom és székesegyház falai őrzik munkásságát, azon kívül csendéletei, táj- és zsánerképei „az élénk matyó színek gazdagságával és harmóniájával" - amint retrospektív kiákításának megnyitóján művészetét Lukács Gáspár jeüemezte. A két év múlva kt nekrológ reneszánszbarokkos művészeti arculatán kívül, Arany Jánosra emlékeztető szerénységű emberi portréját is megrajzolta. Ugyanebben a Matyóföld kötetben búcsúzott Lukács Gáspár volt gimnáziumi tanártársától, a dunántük Sárvárról Mezőkövesdre került festőművész Dala Józsefről, aki néprajzi és szociográfiai felméréseinek eredményeit nemcsak előadásokban (olykor a rádióban is), újságokban és folyóka tokban tette közzé, hanem monografikus kötetet is szerkesztett az 1930-as évtizedbek mezőkövesdi viszonyokról. 1954-ben létrehozta a matyó múzeumot, 1959-ben pedig helybek kótársával, Kiss Gyulával együtt megindította a (máig fennákó) Matyóföld című időszaki kiadványt. Dala József széles körű munkásságáról elhunyta után a Herman Ottó Múzeum Közleményeiben is megemlékezett Lukács Gáspár, és külön cikket szentelt 1984-ben az általa alapított Matyó Múzeum fennákása 30. évfordulójának. A művészeti tárgyú kásái közé tartozik még az a hkadás, amely a mezőkövesdi művelődési központban 100 év magyar tájképfestészete címmel 1986