Viga Gyula - Viszóczky Ilona szerk.: Egy matyó értelmiségi életútja. Száz éve született Lukács Gáspár (Miskolc, 2008)

A „Hadas"? Tények, talányok, tévedések

kicsiny-szűk lakótelke a lakóházzal, a falu perifériáks részén, több utcával kijjebb, van a tágas ólas- vagy szálláskertje ... Itt van az ól, a jószágákomány, a takarmány, a tüzelő, és itt végzik a nyomtatást, a cséplést..." Mindez így volt, csak az a kétséges, hogy valóban „nomád", (azaz még az őshazából hozott) településforma volt-e, vagy a későbbi keserves történelmi nyomás késztette őket új kibontakozásképp erre az életformára, s ha igen, hogyan történt ez, s milyen következményekkel járt. A helyzet, s a folyamat tisztázására nyomjunk egy kis történelmet az „ősi nomád életforma" romantikusnak látszó hipotézise és a 19. század tényleges ólas-kertes településformája közé. A legrégibb történeti adat a városról 1275: „terra Kuesd, quae vacua est...", azaz puszta hely, nyüván a közek tatárjárás okán. Hiszen Mezőkövesd már akkor is rossz (vagy jó?) helyen feküdt: a „népek országútján", s ez a későbbiekben is legalább annyi bajt hozott reá, mint amennyi előnyt jelentett. Aztán a nagy dátum: 1464, Mátyás kiváltságlevele, mely a szabad kkályi mezővárosnak („kberum oppidum regium") nagy virágzást biztosít egy évszázadra. Ebből minket most csak annyi érdekel, hogy egy 16. század eleji összekás már utcák szerint történik. Nyüván így volt ez akkor a legcélszerűbb, holott a szűk közek kavargásában sokhelyütt még ma sem ez látszanék a legcélszerűbbnek, s nyüván alaposan megkavarja az összeköt. Hogyan lett a régi, utcák szerint rendezett mezővárosból a még napjainkban is szinte áttekintheteden — halmaztelepülés? Legalábbis ami az itt vitatott történelmi városmagot iUeti. Nyüván az évszázados törökdúlás volt az ok. Mert — tudjuk — 1552-ben Dobó ugyan kősiesen megvédte Eger várát, de Mezőkövesdet nyüván nem. S még ha akkor hagyott volna is meg belőle valamit Ahmed, s Ak, mi lehetett itt később, 1596. táján, amikor Egert is elfoglalta a török, a mezőkeresztesi csata meg éppen a nyakunk köré tekerte az istenostorát? Elgondolhatjuk. De témánk szempontjából most elég annyi, hogy a hatvani török szandzsák 1550. évi adóösszekásában már Mezőkövesd is szerepel, ám mindössze 14 portával, s ezeken mindössze 41 fővel, igaz, mind férfiak: nők — úgy látszik — nem jöttek tekintetbe — legalábbis adó szempontjából. Hová lettek a többiek, mi lett a vkágzó városból? Nyüván elmenekültek: a teketősebbek messze északra, a biztonságosabb Gömörbe, a rokoni palóc nép közé (egyik ősöm valószínűleg itt szerezte a nemességet), mások csak lehúzódtak egy kicsit, a Tisza felé, a mocsaras, seüyékes területre. (Ezek „száüásának" emlékét még igen sokáig őrzi a város alsó határában a „Nagyszáüás", „Kisszáüás" nevű határrész, ületve dűlő.) De a török után még nincs vége a megpróbáltatásoknak. A plébánia legrégibb, 1676-ban kezdődő anyakönyvében is nyoma van a Thökölyt üldöző császári katonák erőszakoskodásainak, 1697-ben pedig a Felvidékről kknduló Tokaji-féle kuruc felkelés leverésekor még egyszer (most már utoljára) pusztult el szinte az egész város.