Viga Gyula - Viszóczky Ilona szerk.: Egy matyó értelmiségi életútja. Száz éve született Lukács Gáspár (Miskolc, 2008)

Ki a „matyó?" Mi a „matyó?"

Ki a „matyó?" Mi a „matyó?" A történelmi hagyomány, a népművészeti örökség tovább él, sőt, talán most ék igazi vkágkorát, miután az idő, s a hozzáértő kezek lenyesték vadhajtásait, levágták a meddő vagy elszáradt ágakat. De rrklyen hagyomány ez? Honnan jött? Miből született? Milyen tényezők hozták létre vagy módosítottak rajta? Müyen célt szolgált? Merre tart most? És meddig élhet még? Csupa olyan kérdés, amelyre nehéz vagy éppen leheteden egyértelmű választ adni. A „matyó élet" — még hozzáférhető, vagy éppen, ha már muzeáksan is, de kézzelfogható reaktásaiban is — tele van paradoxonokkal, sőt, sokszor valódi, nehezen feloldható eüentmondásokkal. Egészen bizonyos, hogy nincs olyan két hozzáértő ember, vagy épp tudós kutató, aki — akár csak a leglényegesebb kérdésekben is — teljesen megegyeznék egymással. Hogyan lehetséges, hogy a Mátyás kkály-megalapozta 100 éves gazdasági vkágzás, csak mintegy 4 évszázad múlva (törökdúlás, labancvüág, hoszszas úrbéri huzakodás után), csak a 19. század közepe táján hozta meg igazi „virágait" (a mesebek matyó lány kötényén, s aztán egyebütt is)? Hogyan viszonyul a másik két matyó község, Szentistván és Tard népművészete a mezőkövesdihez, mikor egészen bizonyos, hogy azoknak Mátyás kkályhoz semmi köze, s a kövesdi vkágzás idején, a 15—16. század utolsó-első harminc évében Tard az akkori földesurak megszokott jármát viselte, Szentistván mostani népe pedig nagyrészt későbbi betelepítés? Hogyan jöhetett létre, s nőtt egyre jobban a népművészet vkágzása épp akkor, amikor maga a nép (ezúttal mind a három csoport) egyre inkább szegényedett, és summássorba kényszerült, ha ugyan „ki nem tántorgott Amerikába"? S mai szemmel nézve is: ugyan van-e, lehet-e összefüggés — mondjuk — a tardi keresztszemes és kövesdi szálöltéses hímzés, valamint a szentistváni, színhatásában inkább a kalocsaival rokonítható hknzésvüág között? Miért csak ezt a 3 községet tartjuk számon Matyóföldnek, mikor nemcsak történeti életsorsukban, hanem még antropológiai szempontból is merőben különböznek, sőt, nyelvjárásuk sem egységes? S ha elfogadjuk (mert el keü fogadnunk), hogy a ..matyó" elnevezés gúnynév volt, melyet a körülfekvő protestáns falvak népe ragasztott a tiszta katokkus községek népére, akkor miért nem lett „matyó" Bogács vagy - mondjuk — Mezőszemere népe is, mikor azok is itt vannak a szomszédban és szintén katolikusok voltak? Különösen ha ehhez hozzávesszük még azt a meglepő tényt is, hogy éppen e két községben a múltban igen eredeti és gazdag népi hímzés divatozott, amely régi darabokban és nyomokban még ma is megtalálható? Kérdések özöne, melyek így magukban is elég