Viga Gyula - Viszóczky Ilona szerk.: Egy matyó értelmiségi életútja. Száz éve született Lukács Gáspár (Miskolc, 2008)

Ki a „matyó?" Mi a „matyó?"

izgalmasak, sőt, megtermékenyítők lehetnek a „matyó hímzés" mélyebb megismeréséhez, ha végleges feleletet már soha nem is adhatunk rájuk. Eredetük semmi esetre se közös, hiszen a tardiakat — fékeesőbb fekvésű földrajzi helyük ürügyén, s állítólag némi faji sajátságaiknál fogva is — a legvérmesebb kutatók már a múlt században egyenesen egy ittrekedt tatártöredék leszármazottainak tartották, a szentistvániak pedig — az elpusztult régi falu helyén - kétségtelenül későbbi betelepülés. Még aránylag a kövesekek tartják a kapcsolatot a történelmi palócsággal, pedig épp ők laktak (s laknak most is) a „népek országútján"; de a vészterhes időkben sokan menekültek oda időlegesen közülük, s visszatértükkor, meg máskor is, onnan hozták az utánpódást, megőrizvén így etnikai egységüket. Nyelvjárás szempontjából is a mezőkövesdi a legjekegzetesebb, s mutat legtöbb rokonságot a palóccal, különösen az erős jésítéssel (gyönnyi-mennyi, ütyi-veri stb. alakok), a másik két falu inkább a magánhangzókat diftongizálja, aminek viszont Kövesden semmi nyoma. Sőt, oly tisztán ejtik (a palóccal szemben is) a magánhangzókat, kogy ez mintaszerű lehetne az egész országban. Mindenesetre, ha meg akarjuk fejtem a matyó rejtélyt, fel akarjuk oldani ezt a sok paradoxont, azt hiszem, mégiscsak Mátyás királynál kek kezdenünk, s Mezőkövesden. 1464-ben, amikor „Mezew Kewesd" a mezővárosi kiváltságokat kapja, igen-igen messze vagyaink még az első matyó rózsától: de hiszen az elvetett magból sem rögtön vkág fakad cska helyett. Ámde a mezőkövesdiek soha többé nem tudják felejteni azt az akg 100 éves viszonylagos jólétet, amely így rájuk köszöntött, s azt sem, hogy ők nem olyanok, mint a többi jobbágy, mert kiváltságokkal rendelkeznek. Még a 18. század végén is megjárják a kkályi táblát Pozsonyban kiváltságaik érdekében, sőt Bovánkovics főjegyző úr még 1865-ben is felterjesztette „alázatos instanciáját Legkegyelmesebb Urunkhoz" „Mezőkövesd óhajtása, s törekvése" cknű folyamodványában. Mindez pedig két fontos dolgot eredményezett hosszabb távra, mely meghatározóan befolyásolja Mezőkövesd eljövendő évszázadait. Egyrészt bizonyos igényt termelt ki egy magasabb életformára, amely — a keserves jobbágykétköznapok világán túl — vágyat jelentett valamelyes kultúrigények kielégítésére, mintegy elkintette a későbbi „matyórózsa" magvait, még akkor is, ha a kedveződen körülmények miatt, szinte négy évszázadot kekett még várni a szó szoros értelmében vett „vkágzásra". Másrészt egy bizonyos büszke öntudatot nevel ki, a kivételezettség érzetét keltette: ő nem olyan, mint a többi jobbágy falvak népe, jól érzi magát kivételes körülményei között, nem keveredik, szinte önmagába burkolózik. Ez utóbbi tulajdonságból lett aztán a későbbiek folyamán az az egyre erősödő zártság, mely szinte a legújabb időkig (mindenesetre legalábbis a második vüágháborúig) jekemezte a kövesdieket, gazdasági, társadalmi és