Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.

lehet kapcsolni egy-egy új játékforma létrehozását, olykor az általuk irányított farsangoló csoport sajátos játékstílusát, sőt, legtöbb esetben a farsangolás felvirágzását is. Különösen figyelemre méltó ez, mivel az ő ténykedésük túlnőtt falujuk határán és a „vendégszereplések" révén hatással voltak a környező falvak farsangi szokásaira is. Jól megfigyelhető volt az, hogy a jó képességű egyedek alkotó ereje magával ragadja a közösségnek azokat a tagjait is, akik egyébként a passzív típushoz tartoznak. Ezeknek az egyedeknek a szerepe tehát jóval több, mint amit a szokás megőrzésével, életben tartásával és funkcionálásával kifejezhetünk. A parasztságnak ahhoz a típusához tartoznak, amelyekből a tömegekre ható, cselekvésre bíró vezető egyéniségek kerülnek ki. A több embert mozgató szokásoknál, különösen, ha dramatikus, előre szervezendő és szerepeket, feladatokat elsajátító játékról van szó, az organizátor és tanító egyének működése föltétlenül szükséges. A szokáskutató természetesnek veszi ezeknek a jelenlétét és ténykedését a színjátékszerű játékok gyakorlásánál. Fenti példáinkat a dramatikus szokások területéről hosszan bővíthetnénk. Tanulságos megemlítenünk még egy olyan példát, amelyben az organizátor a játék főszereplője. A lakodalmi halottas játékoknál figyelhető meg, hogy a pap egyszersmind szereplő és organizátor. A mellékszereplőket ugyanis ő választja ki a jelenlévő vendégek, a közösség tagjai közül. Ha ezek között olyanok vannak, akik már játszottak a halottasban, akkor azok ennek alapján voltaképpen „kiválasztódnak", alkalmassá válnak a játékban való részvételre. Ezek mellé a pap beszervezhet még olyan személyeket, akik a tréfára, a játékra alkalmasak. O organizálja a játékot, adja ki a feladatot, intézkedik a kellékekre stb. vonatkozóan. A szereplők „összeállása" a halottas játék bemutatásánál hasonlóképpen történt a különböző munkaalkalmakon és egyéb olyan társas együtdét alkalmával, amikor a játékokra lényegében spontán került sor. A fonóbeli halottas játék szereplői ezektől eltérően „álltak össze". Amint említettük, a játékosok a bemutatásra egy organizátor irányításával szerveződtek. A játékot irányító organizátor kiválasztja a szereplőket, „meghívja" a játékban való részvételre, megadja a feladatokat, próbákat tartanak és a jelenet ezek után kerül bemutatásra. Ezekben a példákban már a játékok tudatos szervezését, irányítását és a szereplés s a színjátszás határozottabb jegyeit figyelhetjük meg. Nagyobb szokáskomplexum esetében előfordul, hogy két vezető, irányító személy tevékenykedik a szokásközösségben, így pl. a lakodalom alkalmával jól megfigyelhető két (néha több) vezető szerepet betöltő egyén működése. A lakodalomban rendszerint igen tekintélyes számú vendég vesz részt, akik a lakodalmi szertartások kezdetétől a szokásközösség tagjaivá lettek és a lakodalom rendjéhez igazodnak. A lakodalomban részt vevő szokásközösséget mindenekelőtt egy kijelölt személy irányítja, a vőfély. Az ő kijelölése nem a szokásközösség által történt. Egy szűkebb csoport, a lakodalmas ház tagjai, esetleg a szűkebb rokonság jelölte ki, kérte fel erre a tisztségre azt a személyt, aki minden tekintetben megfelel a szokás zavartalan lebonyoh'tására és személye a szokásközösség tagjainak egyetértésével találkozik. Erre a körülmények alapján különösen nagy gondot fordítanak. A lakodalom másik vezető, a szokásközösségből kiemelkedő személye a tréfa- vagy játékmester. A lakodalmi komplexumban ugyanis külön szokásban — valójában szokás a szokásban — szerepelnek a játékosok. A lakodalomnak nem szükséges velejárói — mint ahogy már sok helyen ismeretlenek —, de ott, ahol már előfordult egy-egy személy, a játékokkal kapcsolatosan kiemelkedő egyén nevéhez, illetőleg jelenlétéhez fűződnek. Megfigyeléseink szerint a lakodalmi játékok gyakorlása az esetek többségében kiemelkedő képességekkel, játékismeretekkel rendelkező egyének jelenlétével áll összefüggésben. így pl. Hosszúpályiban Vincze Lajos volt a lakodalmi játékmester. A halottas játék szövegét csak ő ismerte. Még debreceni lakodalomban is eljátszotta, illetőleg megszervezte ezt a játékot. Földesen ugyanezt a szerepet Kovács Zsigmond, Balmazújvároson egy Palotai nevű legény látta el. Igen gyakran a lakodalomban azzal a céllal voltak hivatalosak, hogy a résztvevőket szórakoztassák.