Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Folklór az Ördögi kísértetekben
teljesen mozdulatlanul. Erre megrendelték a muzsikusnál, fújja csak a dudán a halottas táncot. Mihelyt rákezdtek, körüljárta néhány férfi és nő énekelve, félig pedig siránkozva a fekvő fickót, összetették a kezét a mellén, összekötötték a lábát, hol a hasára, hol a hátára fordították s mindenféle játékot űztek vele. Végül lassan-lassan felállították és táncoltak vele. Nagyon utálatos látvány volt, mert a legény meg sem rezzent, hanem megmeredten állt úgy, ahogy a többiek a tagjait igazították. Ezt a ronda játékot láttam lakodalmakon is és farsangkor. Hanem azt is hitelesen hallottam, hogy Isten egyszer egy ilyen színjátszót megbüntetett, mert az, akinek a halott szerepét kellett adni, valósággal meghalt s nem kelt fel többé. A sövénytáncra vonatkozóan több olyan játékváltozatot említettünk, amelyek kapcsolatba hozhatók a Bornemisza által említett tánccal. Eckhardt különböző forrásokra hivatkozva az ún. hidasjátékokat említi. Ez a játéktípus a magyar nyelvterületen széles körben ismeretes. A típuson belül is több változat fordul elő. A játék fő formája a következő. A játékosok két csoportban szemben állnak egymással. Az első két személy hidat (kaput) alkot, amelyen igyekeznek átjutni. A két játékos egymás kezét megfogva karjukat felemelik, mintegy hidat (kaput) jelölnek. A hídhoz (kapuhoz) érkezők és a hidasok között rövid párbeszéd folyik, azután együtt dalolnak. A leírásokban táncról nincs említés. De ez nem jelenti, hogy a felnőttek hasonló formájú játékához sem kapcsolódott tánc. Úgy vélem azonban, hogy a Bornemiszánál említett sövény tánc sokkal inkább ahhoz a játékhoz áll közelebb, amelyben a résztvevők egymás kezét megfogva egyenes sorban állnak, majd az első személy a sor közepén átbújik, a többi követi, azután újrakezdik. Ez a játék kötélfonás néven ismeretes és benne a táncos mozzanatok jól megfigyelhetők. A táncnevek alapján párhuzamot találni a XVI. századi és a XX. századi táncok, táncos játékok körében nyilvánvalóan nem könnyű. Abban azonban egyetértünk Eckhardt Sándorral, hogy Bornemisza a legrégibb magyar feljegyzője a fentebb bemutatott táncoknak. [Jegyzetek: A lovas játékokhoz: Ujváry Zoltán: Állatmaszkok. Debrecen, 1989.; A hidas játékhoz: Ujváry Zoltán: Varia folkloristica. Debrecen, 1975. További irodalommal. L. még: A Magyar Népzene Tára I., Gyermekjátékok. Bp., 1951.; KissAron: Magyar gyermekjátékgyűjtemény (reprint). Bp., 1984.; Eckhardt Sándor, i. m.] 'XpzmoncCáso^ szólások^ Bornemisza Péter a Harmad prédikáció a% Ördögi kisirtetekröl fejezetben közmondásokat, ill. szólásmondásokat közöl. Egy példájához alcímként jelzi: Erasmusbol irta ime^t. Ez hivatkozás az akkor széles körben ismert Adagiorum librire. Ezzel kapcsolatban Eckhardt Sándor megjegyzi, hogy Bornemisza „az Európa-szerte használt Erázmus-féle Adagiorum libriből semmi se szerepel nála. Lehet, hogy Bornemisza Péter mindazt, amit nem az Erázmus-féle gyűjteményből idéz, valami iskolai összeállításból veszi, de lehet, hogy olvasmányai folyamán ő maga gyűjtögette Erazmus tanácsa szerint." Bontsák István Az antikvitás XVI. századi képe c. munkájában Eckhardttal szemben azt hangsúlyozza, hogy „Bornemisza ismerte és kiadósan használta Erasmus »Adagio« c. gyűjteményét. Foliopostillából vett példával kapcsolatban idézi Bornemiszát: „.. .gyakran csak egy paraszt ember is olly tanácsot ád kevés szóval, kiből az értelmes nagyot és többet tanul, amint mondják: Néha még az kertész is alkalmasat szól."
