Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Folklór az Ördögi kísértetekben
Jászberényben, a nyitrai, a gömöri, a szilágysági magyarok körében. A délvidéki Bezdán úgy vélik, hogy ha egy nő útra induláskor pappal találkozik, szerencsétien útja lesz. A halászni, vadászni induló ember visszafordul, ha pappal találkozik, mert aznap sem halat nem fog, sem vadat nem lő. Ha a vásárra induló iparos útközben pappal vagy vénasszonnyal találkozik, rossz vására lesz (Siklós). Gömörben és Szilágyságban úgy vélik, a pappal való találkozáskor a szerencsétlenséget elkerülhetik, ha gombostűket hajigálnak utána. A baj makói néphit szerint úgy kerülhető el, ha egymás után háromszor mondják: tizenhárom. Általában a köpéssel is elkerülhető a pappal való találkozás nyomán járó szerencsétlenség. Bár Bornemisza adata nem utal arra, hogy az útra induló előtt miért ne menjen asszony vagy barát, a néphagyományból való párhuzamok szerint egyértelműen a baj megelőzésére figyelmeztet. [Jegyzetek: Palóc adat: Istvánfjy Gyula: Egy kis adalék a palóc nép babonáihoz. Ethn., I. 1890. 295-296.; Makó: H. Kovács Mihály: Népbabonák Makóról. Ethn., XXXVIII. 125.; Jászberény: Prückler József Jászberényi néphit, szokások és babonák. Ethn., XII. 1930.132.; Bezda, Siklós: BeHősies Bálint Délvidéki magyar babonák. Ethn., X. 1899. 309., 312.; Gömör: Székely Leó: Gömörmegyei babonák. Ethn., VII. 1896. 375.; Nyitra: Richter M. István: A szegény ember tehene. Ethn., XVI. 1905. 100.; Szilágyság: Balázs Márton: Szilágysági néprajzi adalékok. Ethn., II. 1891. 206.; A köpéshez: Wlislocki Henrikné: Nyál és köpés a magyar néphitben. Ethn., VII. 1896. 464.] Ördögűzés szenteltvízzel és keresztvetéssel Bornemisza Péter munkáját át- meg átszövi az őt és a társadalmat foglalkoztató ördöghit, az ördöggel való állandó küzdelem, a sokféle formában megjelenő gonosz lény elleni védekezés. Az egyszerű emberek és a műveltebbek egyaránt hittek az ördög létezésében. Bornemisza többször említi az ördöggel való „találkozását". Szemléletesen írja le, hogy amikor egy alkalommal vendégségben volt „hagyigálkodtak a^gonos^ lelkek". Vacsoránál egy szolgabírót „úgy hajitá, hogy betörik a feje". Az ördögöt sátánnak is nevezi. Folklorisztikai szempontból a lidérc ördög megnevezés különösképpen figyelemre méltó. A lidérc a néphiedelem mitikus alakja. Ebből kitűnik, hogy az ördög fogalma összekapcsolódott a néphitbeli lidércével és az ördöghöz hasonlóan a lidérc is ártó lény. Az ártó, gonosz lények ellen védekezni kell. A gonoszok elleni preventív és produktív rítusok különböző módjai nagy múltra tekintenek vissza. Bornemisza „keresztényi védekezést" ír le, elítélően szólva a katolikus papi „rítusról". Papas Pap üreséről. Varasdon egy Leányból sokáig ű^et egy Mise mondó es Isten c^ufolo; Sr'dugót, szentelt vi^gel, kere^t hányassal, feiere teuen a% kónyüet, monduan a%t: Kezdetben vala a Ige etc. De babona mógyara mielte ebeket. Nem vgy hogy tanyitana a% ördöngöst, es a% WW IESVS neuebe könyörgene (812). Bornemisza példájában az ördögűzésnek három eleme van: szenteltvíz keressjvetés, s^ent könyv fejre helyezése. A szenteltvíz a néphiedelemben a gonosz szellem, a boszorkány távol tartására szolgál. Az ördög többnyire a boszorkánnyal ekvivalens. A nép az ördögöt gonosz, ártó lénynek tekintette, hasonlóan a boszorkányokat is, és így a kettő a képzetekben természetszerűleg kontaminálódott. Az ördög éppen úgy megronthatta a gyermeket, az embert, az állatot, előidézhetett jégesőt, betegséget stb., mint a boszorkány. Az ördög praktikái ellen való cselekvések, rítusok zömmel azonosak a boszorkányok elleni eljárásmódokkal.
