Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Folklór az Ördögi kísértetekben

A szenteltvíz a népszokásokban és a hiedelmekben a gonosz szellem, a boszorkány távol tartására szolgál. Szerepe van számos más preventív és produktív cselekvésben is. S^endrey Zsigmond vonatkozó összegzése szerint a szenteltvíz univerzális varázseszköz. Gonosztávoltartó funkciója van a gyermekkel kapcsolatos rítusokban, a halottkultuszban, a betegségelhárításban és minden olyan cselekvésben, amely a baj megelőzésére, illetőleg a bekövetkezett baj elhárítására irányul. Bornemisza ördöge a keresztényi hit szerinti gonosz, ártó lény, aki ellen az Úrjézus nevében kell felvenni a küzdelmet, nem úgy mint a „Papas Pap", aki „babona mógyara" akarta kiűzni az ördögöt a varasdi leányból. Ennek ellenére a példája a szenteltvízzel és a keresztvetéssel egyházi gyakorlat nyomán a néphagyományba kerülve napjainkig fennmaradt részint az emlékezetben, részint az élő gyakorlatban. A keresztnek, hasonlóan a szenteltvízhez, a gonosz lények távol tartásában mágikus ereje van. Ha az ember az ördög „megjelenésekor", „megkísértésekor" keresztet vet, eltávozik, nem tud az ember, állat, ház stb. közelébe jutni. A gyakorlatban a kereszt megjelenítve tölti be funkcióját. Idevonatkozóan nagyszámú példa ismeretes. A bőséges anyagból néhány példát említünk. Néprajzi gyűjtés során még a közelmúltban is láthattunk különböző kereszt alakú jeleket falusi építményeken. Ezeket a jeleket többnyire ráfestették az objektumra. így pl. az istálló ajtajára, csűrre, kútra stb. Nyilvánvalóan a gonosz szellemektől védte a kereszt az állatokat, az épületben lakókat, az ivóvizet stb. Az Ormánságban fokhagymával keresztet húznak a gyermekágy négy sarkára. Luca, karácsony és Szent György estéjén a katolikus falvakban általános gyakorlat volt, hogy keresztet rajzoltak a házak, istállók ajtajára fokhagymával, mésszel vagy szénnel. Tordán, Alsófehér megyében, a Balaton mellékén az elles utáni első fejés befejezésekor a tejjel keresztet húztak a tehén keresztcsontjára. Göcsejben a tehén eladásakor tejbe mártott ujjal keresztet vontak a kemence szája előtt, Tordán a jégeső ellen az udvarra kereszt alakban két fejszét tettek. Sok helyen az útra induláskor a gazda ostorával keresztet rajzolt a lovak elé. Gyakran szentelt krétát használtak a kereszt ábrázolására. Bács megyében ezzel rajzoltak keresztet a ház ajtajára, azzal a céllal, hogy távol tartsák a boszorkányokat. Ugyanezzel a céllal tették ezt Hegyalján karácsony éjszakáján. Szentelt krétával a gazda keresztet vont az istállók ajtajára, Mádon a tehén hasára is. A kereszt alakú jel gyakori volt az agyagedényeken és más tárgyakon is. Hasonlóképpen bőséges példa ismeretes a keresztvetésre is. S^endrey Akos a vonatkozó adatok alapján megállapítja, hogy az emberek a gonosztól, a bajtól való félelem miatt keresztet vetnek magukra, vagy a féltett tárgyra és helyre. Mennydörgéskor és villámláskor általános a keresztvetés. Keresztet vetnek a fájós testrészre. Szalonkai, bágyogi, szendrői, hódmezővásárhelyi, gyergyói stb. adatok szerint a kenyérsütéskor keresztet vetnek egy-egy művelet alkalmával. Altalánosnak tekinthető, hogy a boszorkányokat keresztvetéssel tartják távol. A példákból kitűnik, hogy a baj elhárításra, a gonosztávoltartásra, a legkülönbözőbb alkalommal használták a keresztvetést és a kereszt alakú jeleket. A kereszt alakú jelek egyértelműen varázsjelek voltak és napjainkban is az alkalmazók mágikus erőt tulajdonítanak a keresztnek. A keresztvetés és a keresztjel ekvivalens. Hiába ítélte el Bornemisza a „keres^thányást", évszázadok során nem csak megmaradt, hanem funkciójában tovább bővült és a legkülönbözőbb eljárásmódokban kapott fontos szerepet. [Jegyzetek. A szenteltvízhez: S^endrey Zsigmond: A halottak, szentelmények és eljárásmódok a varázslatokban. Ethn., XLIX. 1938. 34—35.; A kereszthez, keresztvetéshez, szentelt krétához: S^endrey Zslgmond-S^endrey Akos: Részletek a készülő magyar babonaszótárból. Ethn., LI. 1940. 200., 205.; S^endrey Akos. A magyar néphit boszorkánya. Budapest, 1986. 322—323.; Gunda Béla: A kereszt, mint mágikus jel az agyagedényeken. Ethn., LII. 1941. 66—67.; Gunda Béla: A lakóházat védő mágikus jelek. Index Ethnographicus, II. 1957. 192-198.; Gsaba József. Kereszt alakú varázsjelek alkalmazása a vendeknél. Néprajzi Közlemények, I. 1956. 102-109.]