Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban
területeken, ahol csűrben csépeltek, és a cséplés sokszor egész télen át, a farsangig elhúzódott, a gabonaszellemet megjelenítő medve idők folyamán a farsangi szokásokba egészen természetszerűleg került be. 32r> A Nagy Magyar Alföldön a medvés játékot a lakodalomban találjuk meg. Már utaltunk arra, hogy Szatmárban a különböző rítusok maradványai a farsangi játékokban kaptak helyet, a Nagy Magyar Alföldön pedig a lakodalom volt az, ahová a néphagyomány egyes alakjai bejutottak, így kerülhetett az egykor démonikus erővel rendelkező medve ereded funkciójának teljes elhomályosulásával a lakodalmi játékok keretébe. Kunszentmiklóson a lakodalmi játékban más szereplők társaságában a medve is megjelent. 327 A gabonadémon emlékét őrző fentebbi szólásaink mai jelentésére még röviden utalok. A medvétfog szólások az egész Nagy Magyar Alföldön általánosan a gabona megázásával vannak összefüggésben. Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy a gabonadémonnal kapcsolatos szólás, amely eredetileg konkrétan arra vonatkozott, hogy a gabonaföldön tartózkodó démont „fogták meg", hogyan vált annyira egyértelműen az eső áztatta gabona megjelölésére? Minden valószínűség szerint közel járunk az igazsághoz, ha az aratási, cséplési szokásokban igen gyakran előforduló vízzel való leöntésben keressük a magyarázatot. Az aratás vagy cséplés befejezésekor a szalmába bugyolált gabonadémont megszemélyesítő alakot általában vízzel öntötték le. így pl. Bingelstadtban, az erfurti kerületben a XIX. sz. közepéig általános volt az a szokás, hogy a kévébe csavart személyt, miközben hazavitték a mezőről, vízzel jól megáztatták. 328 Lengyelországban, Krakkó vidékén az utolsó aratókocsin hazavitt, gabonába csavart alakot a család minden tagja leöntötte vízzel. 329 Litvániában az utolsó kévéből készített teriomorf vagy antropomorf figurát öntötték le vízzel. 330 A magyar aratószokásokban igen elterjedt volt, hogy az aratásról hazatérők közül azt, aki vitte vagy akinek a fejére helyezték az aratókoszorút, vízzel öntözték le. 331 Edelényben az aratási menetben vitték a gabonadémont szimbolizáló fabábokat és az aratókoszorút, miközben a koszorúvivőt a falu lakossága csuromvizessé öntözte. 332 Ha a medvének mint a vegetáció démonikus állatának a jelenlétét az aratási szokásokban sikerült bebizonyítanunk, akkor már könnyen megérthetjük a vele kapcsolatos szólás jelentésének az egykori rítushoz fűződő értelmét is. A szokásban előforduló „megfogott" és csuromvizessé öntözött medve képét átvitték a gabona megázásával kapcsolatos helyzetre, és az agrárrítusoknak ez a teriomorf démona új jelentésben a szólások szívósságával, hajdani kultusz emlékét őrizve így maradt ránk mind a mai napig. Adataink nyomán a legnagyobb valószínűséggel állíthatjuk, hogy a medvét fog és hasonló szólásainkban a medve hajdani vegetációs démon emlékének őrzője. A gabonadémonokkal kapcsolatban említett analóg példák világosan utalnak arra, hogy a gabonának, a növekedésnek, a fejlődésnek szelleme van, amely a gabonaföldön tartózkodik. A terméssel együtt növekszik és öregszik meg. Aratás és cséplés végén figurálisán megjelenítik, és igen gyakran „megölik", hogy tavasszal erejében megfiatalodva térjen vissza. Jelen alkalommal nem bocsátkozhatunk annak a kérdésnek a vizsgálatába, hogy az aratási medve a magyarság hajdani medvekultuszából maradt-e itt, vagy későbbi átvétel a környező népektől. Annyi azonban kétségtelen, hogy a medve lényegesen nagyobb szerepet játszott a magyar nép 326 Peuckert W. E., 1927. 894. 327 GönyeyS., 1937. 81-82. 32S Frayer j, G., 1928. 662-663.; Wörterbuch, 149. 329 Eraser]. G., 1928. 589.; Román példa. Florescu F., 1939. 283-286. 330 Fra Z erJ. G., 1928. 590. 331 Ipolyi A., 1929. I. 285.; Madarassy E, 1928. 90-91.; Manga]., 1959. 218-259.; Bálint S., 1938. 277-278.; Saját gyűjtés Nyitra megyéből 1963. A kérdéssel más fejezetben is foglalkozom. 332 Szendrey Zs—Sz^ndrej A., 1943. 230.
