Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Folklór az Ördögi kísértetekben
Ide kapcsolható a fajtalan csúfsága egy baluanyozp Baratnac. Egy barát arra fogad, hogy meg tudja tenni: fele a^népnecsir, s'fele neuet. Sirva vitte a Krisztus szenvedését jelképező keresztet, sírtak előtte a balgatag ájtatosok is. Hátul a barátnak a felfosztott kabátjából az álfele es mas szerszáma ki tettéét, a%t valaki lattá, mind elfakadót neuetue (852—853). A népi látomásirodalomban találja meg analógiáját a jámbor ember, gonosz anya típusú történet. A leány szülei temetésének időjárásából ítéli meg apja, illetőleg anyja jellemét. Az apa temetésén Zápor eső támadt, tartott három napig, az anya temetésén szép tiszta idő volt. Ebből a leány arra következtet, hogy az anyja nyomdokán kell járni. De az WW álmába megjelente az apianac szép Paradiczpmban való lakását, es az anyanac rettenetes tűzben való égeset (819). így tudta meg, hogy az apja életvitele a követendő. Az álomból való következtetés, jóslás nagy múltra tekint vissza. Idevonatkozóan a népi elbeszélések — többnyire egyedi - változatai széles körben ismeretesek. Bornemisza példája csupán egy variáns korának számos hasonló történetei közül. Ne keressünk benne idegen forrást, még akkor sem, ha párhuzamai középkori munkákban felbukkannak. Hasonlóképpen megtaláljuk a párhuzamait az önmagát oltalmazó lány történetének. Két példát is említ Bornemisza. Egy fay talán wrfi gonoszul akar megejteni egy leányt, akit erőuel kezjn fogia es Ölelgeti, es be viszj az maga hazába (895). A leány kicselezi és megszégyeníti az úrfit. A leányra, menyecskére áhítozó úrfélék — gyakran papok - nevetségessé tétele gyakori témája a tréfás népi elbeszéléseknek és adomáknak. Ebbe a körbe kapcsolódik a Barát hazugsága. Két történetet olvashatunk erről. Egy gyóntató barát elhitette az asszonnyal, hogy szent Ferentz hozz a menne ettzakara. Az asszony ura megengedte, hogy fogadja vígan. O is felkészült a találkozóra. Egy nagy kulcsot csináltatott, mintha Szent Péter volna, aki alá szállt a mennyországból: es annyira meg verte szent Ferentz atyánkat, hogy halva vittec el az szemétről az tőb baratoc (887). A másik példában egy kolduló barát nagy álnokul el hiteti, hogy az szent embereuel hal, magtalan nem leszen, es gyermeki élnec (894). A világirodalmi analógiák mellé hasonló témájú népi adomák saját gyűjtéseimből is sorolhatók. Bornemisza Ezópuszra hivatkozva említi a ravasz róka meséjét: ...az Roka ki az Say tot el czalta volt az Czpkatul... (680). Ez a róka-mesék folklorizálódott változataihoz és a példázatokban való korai előfordulásokhoz nyújt adalékot. A Tantalusz kisujjáról szóló legenda (904) tágabb összefüggésben a Hatvani-mondakörben éled újra. Számos babonáról tettünk említést és kerestük meg a párhuzamait a magyar néphagyományban. Bőséggel hallhatott ilyeneket Bornemisza. így szól ezekről: Mondhatnac ezer babonát mellyec ezer Isten gyarant tartanac mostis az soc bolond nep kózft... az KŐsseg kedig czupa kaba es oktalan mostis sok ezer bübay és babona miat (787). Ezek kétségtelenül bizonyítják, hogy az Ördögi kísértetek hiedelmeit, más postillák hasonló példáit közvetlenül meríthette a népi hiedelemvilágból. A folklór számára egy-egy utalás, rövid megjegyzés is rendkívül fontos. Pl: Lidertz Őrdőgőkrőlis czudakat mondhatnec (900). A lidércre vonatkozó hiedelmek az egész magyar nyelvterületen ismeretesek. Bornemisza adatából arra következtethetünk, hogy ez a természetfeletti erővel rendelkező lény akár századokkal korábban része lehetett a magyar hiedelemrendszernek, szívósan megmaradt ezer éven át, s így joggal besorolhatjuk a kereszténység felvételét megelőző magyar népi műveltség mitikus lényei közé. A temetési szokások és hiedelmek archaikus rétegéhez nyújt adalékot Bornemisza a következő mondatban: It nálam nemellyec azt montac hogy az szaiara nem io tenni az lepedőt az halotnac, mikor el temetic, mert be ragia, es az dőg halai inkab lesz (787). Ezt is hallomásból veszi, azaz a néphagyományból. A halottat borító lepedőt a koporsó lezárásakor még a közelmúlt gyakorlata szerint is felhasítják. A cselekvés magyarázatai között az idézetthez meglepően hasonló indok is előfordul. Eszerint a
