Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Folklór az Ördögi kísértetekben
volnanac az ny hazpsoc c Maria könyörög mellettec. Kinec noha czpda keppen jelel, hogy Ő neki az Ô tisztihez nem volna semmi gondgya, De azért erős hittel bizakodic az Maria, Tuduan mind hatalmad, mind io voltat, mind az meg adasnac alkolmas ideiét, Es meg bagya à szplgaknac hogy valamit mondana az WW, mindeneket megjogadnanac d Azért mikor szinten immár vtólso szükségben volnanac, ackor hat öreg veder vzyt, io izu borra változtat nekic... De szegény Maria, mint gyarló ember Sietett hogy hamar Segítene meg, Mert immár el jogyot volna boroc: így mi/s czac alig varhattyuc mikor az WW io végre haliadé kot teszyn az segets égben. Azért az WW igy jelel Marianakis: Aszpnyi allait mi kuzßm veled, Nem iütt meg el az en oram... Vala kedig ott hat kő veder, kinec egeikébe kei vagy barom czyber viz ser m ^ a > Kikből az Sidoc magokot mosogattyac vala, Mert Ő nekic ajjele szpkasoc volt, hogy vntalan meg mosodnanac. Kikből Őc Eelki tisztaságot is vartac. lollehet némely mosodast Isten paranczplt volt az Sidoc közt az Christus által való meg tiszfuiasoknac peldazyttyara, de Ők ahoz sockai többet szerezzen czac az kilsä mosásból tartua tisztás ago kot, vntalan soc vizja jőruttőc, es igy az czac emberec szymec előt való kep mutató szentség vala, kiről valazficpirongatta Őket Christus wrunkis, Matth: 23. Eue: 11. Mint azpapasagbannis az soc Arany szerszám, jriss Öltözet, soc gyerttya, czac Eelki keuelség volt, magokot mutogatuan mintha nagy Istenes emberec volnanac, Es hiába való Isteni tiszfeletec voltac, mert Isten nem hattá azpkot: Igy az Sidokis othonnis vntalan mosottac, es arra való vizj edényeket tartottac, Mikor kedig menyegzőbe jelessen mentec, ott ackor jeles vedreket raktac le az soc nepnec. De itt az menyegzőbe czac hat veder volt, de olly üregec, hogy tizenkét ako viz aua gy ^zen nyolczjs beleiec jert, à mint Szpnt Ianos iria, hogy egyikbe egyikbe ket vagy három metreta auagy cseberfért volna. Itt nem emlékezhetem azpapasag házasságokról, Kic kőltőttec hogy az vedrőc naloc vagyon mostis, es pénzért mutogattyac, Ezjs hasonló ahoz h°£y kilencz Clastromba kilencz sZfg ß l mutogattac az Christusnac, midőn czac hárommal szfgezfec volna, tálam százba szazat mutattac volna. Igy kelly ennec lenni, hogy az ki nem hiszen az igassagnac higgyen az hazugsagnac. Az vedreket meg hagy a az WW hogy az szplgac szinte czurdoltig tölczyc azpk noha nem ertic mit akar, de miért hogy Maria Őket intette volt, hogy szpt jogadnanac, meg szerzie: Es mond az wr: vigyetec az Nazfiagynac. Azfis nem ertic mi dolog, mert Ők azf ve lie hogy mégis viz ^s netalam azf veltekis egy élőbe hogy czac muladoz azNazfiagyual es vexallya őtet, Mind az által mindent meg mielnecMaria tanaczara: Az Nazfiagy kedig, az ki io bor kóstoló leyel, mihent horpent az borba, diezfri hogy ietes es jő bor, es kezdi az vőlegennec mondani: Te bezzeg iambor vagy, mert nem vgy czflekedel mint egyebec, Kic elüszyr io bort adnac, az vtan, hogy meg zaiosodnac alab valót: Te kedig vtolrais leles bort tartottal. De az vő legény tuduan hogy Ő neki nem volt bora, Meg ertic az szplgaktol, hogy az WW Christus az kutbol merítette Ő velec, Velem azért hogy az Nazyagy szpp tiszfesseguel be mutatta mind az Vendegeknec az Christusnac nemes aiandekat, Kit annyiuai nagyob keduel bőczáltec, es amelkoduan ittac, houa nagyob czpda volt, hogy az Vizbol olly ieles bor változót, Kire való czpdalkozasoc miatt nem volt kedue az részegségre, hanem az Isteni hala adásra es diczyretre, ElŐb előb adogatuan es hőrpőgetuen, jeleket haytogattac, es ki ki mind diezfrte ieles izjt, es azpnban az wrra tekentuen diczprtec az Ö drága mi voltában, es meg Ősmertec Őtet lenni az meg igert iduőzitő Christusnac, Es az_ napsagtul jogua az tanituanyokis naponkent inkab kezdenec benne hinni. A szöveges változatoknak rövidesen verses, énekes feldolgozásai is megjelentek. A Kájoni Kódexben (XVII. sz. közepe) latinul és magyarul olvashatjuk. Ez a verses feldolgozás az eredeti történetet lényegesen kibővíti. Minden valószínűség szerint ez szolgált mintául a ponyvái nyomtatványoknak, amelyek révén a csodatétel verses, énekes változatai a magyar nyelvterületen széles körben elterjedtek és napjainkig ismeretesek a néphagyományban.
