Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Folklór az Ördögi kísértetekben
Más postillákból %ánai menyegző Foliopostillában olvassuk a kánai menyegzőről szóló történetet, amelynek a bibliai előképe János evangéliumában (2, 1—11) a következő: 1. És harmadnapon menyegző lőn a galileai Kánában: és ott volt a Jézus anyja; 2. És Jézus is meghívaték az ő tanítványaival együtt a menyegzőbe. 3. És elfogyván a bor, a Jézus anyja monda néki: Nincs boruk. 4. Monda néki Jézus: Mi közöm nékem te hozzád, oh asszony? Nem jött még el az én órám. 5. Mond az ő anyja a szolgáknak: Valamit mond néktek, megtegyétek. 6. Vala pedig ott hat kőveder elhelyezve a zsidók tisztálkodási módja szerint, melyek közül egybe-egybe két-három métréta fér vala. 7. Monda nékik Jézus: Töltsétek meg a vedreket vízzel. És megtölték azokat színig. 8. És monda nékik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak. És vittek. 9. A mint pedig megízlelé a násznagy, a borrá lett vizet, és nem tudja vala, honnét van (de a szolgák tudták, a kik a vizet merítik vala), szólítá a násznagy a vőlegényt, 10. És monda néki: Minden ember a jó bort adja fel először, és mikor megittasodtak, akkor az alábbvalót: te a jó bort ekkorra tartottad. 11. Ezt az első jelt a galileai Kánában tevé Jézus, és megmutatá az ő dicsőségét; és hívének benne az ő tanítványai. A bibliai csodatételt Bornemisza feloldva, lazább szövegezésben, kis elbeszéléssé alakítva, a szüzséhez alkalmazkodva, de azt némileg bővítve adja elő. Érthetőbbé, köznapibbá teszi a rövid bibliai mondatokat. Mintha csak megélné az eseményt. Máriát egy mondattal emberközelbe hozza. Amikor Mária látja, hogy elfogyott a bor, nincs mit inni a lakodalom vendégeinek: „szánja szegényeket". A történet Bornemisza stílusában érdeklődésre tartó olvasmánnyá alakul át. Az 1584-ben megjelent kötetben Másod wr napi evangeliom az ki ielenes vtan. A\ wrnak menyegsőbeli es leg első c^odaiarol cím alatt olvassuk: 10ANNES II. Es harmad Napon menyegző Ión Galileanac Cana neuü Varosába: Es lesusnac anya ott vala, Hiuattatec kedig lesus, Ô a% S Tanituani a% menyegzőbe. Es midőn à bor elfogyót volna, monda lesusnac anya neki: Nincsen Boroc. Monda neki lesus, Mi kő^őm veled aszpny i allait? Meg el nem lőtt a% en óram. Monda a% ŐAnya à s^olgaknac: Valamit nektec mond meg miellyetek. Vala kedig ott hat kő veder le teue a% Sidoknac meg tis^tulasoc szerint, me Ily be mindenikbe kei kei, auagy barom Metretajer vala. Monda nekik lesus: TŐlc^etec meg a% Vedreket vi^el. Meg tőltec a^ert Őket tete^ue, Es monda nekic: Merietec immár, es vigye tec a\ Násznagy anac, Neki vőuec e% okaert. Midőn kedig meg kosztolta volna a\ Násznagy a%t a% Vi^et, melly borra változót vala, (nem tudgya vala kedig honnét volna, hanem a% s^olgac tudgyac vala kic à Vi^et meritettec vala) hiua a% vő legent a% Násznagy es monda neki Minden ember leg elől io bort ad a\ asztalra, es minec vtanna s^omiusagoc el mulnec ackoron a%t à melly alab való, Te meg tartottad a% io bort mint eddig. E% elfő csodát tőue lesus Galileanac Cana neuü Varosába Hogy meg ielentene a% Ő dicsőséget, Es hiuec Ő benne a% Ő tanituanyi. RÖVID EGEZ MAGYARAZATTYA. E^ Euangeliomba a%t iria s^ent lanos, hogy lesus Iduősitőnc a\ utan a: HARMAD nap, hogy tanituanyokat gyúitőt, menyegzőbe hiuatot, Anyaual es Tanituanyiual egyetembe, b Ott midőn s^egenyec
