Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Folklór az Ördögi kísértetekben
A% Csigán előszer nézegeti a% maset, a\ vtan tapogattya, végre elis lopia. Ez a legkorábbi adat a cigányt elítélő véleményre. A cigány népnév magyar szövegben úgyszintén legkorábbinak tekinthető. Később (839) újra említi a cigányt, akire a lopás a jellemző, s ezt mintegy „nemzed" tulajdonságnak véli. Bornemisza szerint a sátán az oka, hogy a lopást a cigány nem tekinti bűnnek. [Jegyzetek. Az Erasmus-forráshoz: Borzsák István: Az antikvitás XVI. századi képe. Budapest, 1960. 233. További utalások: 357-358., 361., 369-370.; Példabeszédekhez: Nemeskürty István (szerk.): Bornemisza Péter válogatott írások 1553-1584. Budapest, 1955.185-186.; Regulákhoz: Hármas Kis-Tűkör, melly Magyarországi. Földleírását, II. Mostani legújabb és régibb polgári állapotát, III. Á magyar nemzet' régibb és újabb történetét híven ábrázolja. Pest, 1849-1850. Toldalék: 90-92.; Arany ABC-hez: Ujváry Zoltán: Egy földműves szólásai és közmondásai. Debrecen, 1996. 393-401.; A cigányokról másfélszáz év múltán is hasonló véleményt olvasunk. Bod Péter az 1700-as évek közepén készült lexikonjában a T^lgány címszó alatt idegen forrásra hivatkozva írja: „Európában az az emberek szemete, mellyet czigányoknak neveznek, láttatni kezdett 1417 dik esztendő tájban. De honnan jöttének Magyar Országba senki bizonnyal nem írja. Egyiptomiaknak, vagy Nubiabélieknek Afrikában gondolják, hogy valami alkalmatossággal elvetődtenek onnan. Mesopotamia Singar nevű városból valóknak is, de bizonytalan. Frantzia országból eltiltottak 1561 d,k esztendőben. Hollandiából 1582 dik esztendőben, mivel hogy tolvajok és árulók." Nem csodálkozhatunk azon, hogy a cigányokra ütött stigma uralkodó véleménnyé válva jelent meg évszázadokon át a különböző forrásokban. Ennek adtak hangot azok is, akik közveüen kapcsolatba soha nem kerültek a cigányokkal. A megítélés szélsőséges voltát mutatja az is, hogy még a XVIII. században is a művelt emberek teljesen tájékozadanok voltak a cigányság eredetét, származását, múltját illetően. Csak mint érdekességet említem meg, hogy az orosz nép (a szövegben nemzet) neveként a mos^kovita (hloscouita) a magyar nyelvben először úgyszintén Bornemiszánál fordul elő.]
