Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban
is kialakultak, mint pl. az, amikor húshagyókedden az emberek a messze lakó rokonaikat látogatták meg azzal a céllal, hogy a kender hosszúra nőjön. 314 Az idevonatkozó példákat bőséggel idézhetnénk. Ezeknek a szokásoknak, játékoknak az agrárvonatkozásai egyáltalában nem kétségesek. Természetesen, minél egyszerűbb a játék, a szokás, annál nyilvánvalóbb az értelme, az ereded funkciója. Idők folyamán a szokásoknak újabb és újabb funkciója is kialakulhatott, így pl. közös szórakozás, táncmulatság, azonban az ereded értelem mind az utóbbi időkig megőrződött a szokást gyakorlók tudatában. A rítus ilyen egyértelmű fennmaradása magyarázható azzal is, hogy igen elterjedt, az utóbbi időkig megmaradt vetési varázslat az, amely szerint a vetőzsákot, szakajtót, kalapot stb. magasba kell dobni, a vető embernek nagyokat kell ugrani, hogy az elvetett magból magas szárú növény nőjön. A farsangi hagyományban a magasba ugrálás tánc közben, a szánkózás, a hosszú gyaloglás stb. egyaránt az agrárkultuszból származó, termeivényekkel kapcsolatos mágikus tevékenységek. Számos más szokás és játék agrárkultusszal való kapcsolatát említhetnénk még. Gyakran csak egy-egy formai jegy mutat arra, hogy valamely szokás összefüggésben áll a mezőgazdasági tevékenységgel, így pl. a farsangi felvonulásokban a csép, amely nyilvánvalóan a farsangig elhúzódó cséplésnek volt az eszköze. Mindezek azonban már érindk a jeles napok, a naptári ünnepek hagyománykörét is, amelyről más fejezetben külön is szóltunk. Hosszúnak tűnik az az út, amely a növénykultusz kialakulásától a mai, igen gyakran erősen átértékelődött dramatikus szokásokhoz, maszkos vagy maszk nélküli játékokhoz vezet. Azonban a legkülönbözőbb szokásokat összekapcsolja a földművelő ember fő törekvése: a termés, a termékenység folyamatos biztosítása. Ez viszont együtt jár számos természeti, szellemi erő elleni küzdelemmel és a pozitív hatalmak megnyerésével. A földműves ember ebbéli törekvése évről évre ugyanazon gondokkal és tevékenységgel egész életét áthatotta. A mágikus cselekvések, hiedelmek egész sorát alakította ki. Ezek közül számos rítus megjelenési formájában közösségi jellegű. A közösség előtt, vagy azzal együtt végzett cselekedetek a rítust dramatikus elemekkel bővítették, aktívabbá, mozgalmasabbá tették. A dramatikus szokásoknak, játékoknak bonyolult, szövevényes a fejlődése, kialakulása. A fentiekben csupán arra törekedtünk, hogy néhány, lényegében a fejlődési, átalakulási folyamat során a XIX—XX. századi állapotot tükröző maszkos, dramatikus szokásnak az agrárkultusszal való egykori kapcsolatára és az idetartozó elméletekre rámutassunk. }\z agrárkuCtusz teriomorf és antropomorf mitikus Cényeire vonatkozó ^utatáso^ Az európai népek agrárrítusairól szóló munkákban központi helyet foglalnak el azok a kérdések, amelyek általában a vegetáció, s ezen belül elsősorban a gabona és más táplálékul szolgáló növények antropomorf és teriomorf démonaival, szellemeivel állnak összefüggésben. Az idevonatkozó kutatásnak hosszú évtizedekre irányt mutató előfutára Mannhardt W. Koggenwolf und Koggenhund, valamint Die Korndämonen című tanulmánya volt, amelynek elveit és adatait nagy művében, a Waldund Feldkulteb&n az agrárrítusok széles határai közé vonva európai összefüggésbe helyezi. Abból 314 L. pLPócsÉ., 1964. 145.
