Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Folklór az Ördögi kísértetekben

A két népi változatban szinte azonos módon fordulnak elő a békával való varázslás főbb elemei. A békát fazékban hangyabolyba kell elásni. A béka csontjaival a varázsló cselekvés elvégezhető és a kívánt eredmény elérhető. Az a hiedelem is fennmaradt, amely szerint a béka a hangyák csípésétől sivalkodik, és aki hallja, megsüketül. A csaknem azonos hiedelem és varázsló eljárás ennek a praktikának több évszázados gyakorlatát mutatja a magyar néphagyományban. [Jegyzet: Gönczi Ferenc. Göcsej s kapcsolatosan Hetes vidékének és népének összevontabb ismertetése. Kaposvár, 1914. 212-213.; A békával kapcsolatos praktikákhoz: Magyary-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek, III. Budapest, 1931. 430.; SchramFerenc. Magyarországi boszorkányperek, I. Budapest, 1970. 350.; S^endrey Zsigmond és S^endrey Akos levelibéka címszó alatt bőséges adatot sorol fel a béka néphitbeli szerepére vonatkozóan. Diószegi Vilmos a Néprajzi Lexikonban béka címszóban foglalja össze a fontosabb példákat. Mindazokból kitűnik, hogy a béka a közelmúlt néphagyományában, akárcsak Bornemisza idejében, elsősorban a szerelmi varázslás eszköze volt. Az egész magyar nyelvterületen ismeretes a béka hangyabolyba való ásása, csontjaival való varázslás. Szilágysági gyakorlat szerint Szent György nap előtt egy zöld békát fognak, hangyabolyba teszik. A békából egy csontkés és egy csontvilla lesz. Kilenc nap múlva kiveszik. András napkor 12 órakor a megterített asztalra helyezik a csontkést és a csontvillát. A leány leendő férje megjelenik a háznál. Balázs Márton: Szilágysági néprajzi adalékok. Ethn., II. 1891. 206.; További példák: S^endrey Zsigmond-S

\endrey Akos: Részletek a készülő magyar babonaszótárból. Ethn., LI. 1940. 327-328.; Diószegi Vilmos: Béka. In: Néprajzi Lexikon, I. Budapest, 1977. 239.]