Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban
Termékenységvarázsló rítusok a Szt. György-napi hagyományban bőséggel megfigyelhetők. 303 A Szt. György-nap a legkülönbözőbb szokásokat és hiedelmeket vonzotta magához. A tavaszi agrárrítusok számos elemét öleli fel. Feltehetően Szt. Györgyhöz számos olyan hiedelem tapadt, amely a néphagyományban korábban nem állt vele kapcsolatban. Természetesen a zöldbe öltözött Szt. György napi alakokat nem magyarázhatjuk a Szt. György-kultuszból. Még akkor sem, ha a maszkos alakot konkrétan Szt. Györgynek nevezik. Némely területen, mint pl. a keled szlávoknál nem emberi alakra tűzdelve viszik be a zöld ágakat a faluba, hanem magát a fát földíszítve, ünnepélyes külsőségek között. A fát később a rozsvetésbe dobják. 304 A termékenységvarázslás funkciója ebben az esetben is egészen nyilvánvalóan kitűnik. Valójában tehát arról van szó, hogy mindezek a szokások különböző formában ugyanazon cél érdekében állanak: a vegetáció termékenységét és ezzel összefüggésben az állatállomány bőségét, védelmét kívánják előmozdítani. Az agrárrítusokkal való összefüggései miatt megemlítjük még a farsangi szánkózás, hintázás szokását. Különösen a keled szlávok körében volt széles körben elterjedve. 305 Nem egyszerűen szórakozásról van szó húshagyó hetében, amikor elsősorban az asszonyok, fiatal párok szánkón húzzák egymást és a hegyről szánkóval siklanak le. A hiedelem szerint minél messzebbre siklanak a szánkóval, annál nagyobbra nő a len és a kender. Propp V. J. megfigyelése szerint a szánkózás összefüggésben áll az ifjú házaspárok faluban való bemutatkozásával is. Valójában agrármágikus szokásnak tartja, amely összekapcsolódott az új házasok ünneplésével. 306 Agrármágikus tartalma van a húshagyó heti ugrálós, hintázó játékoknak is. Szintén az orosz hagyományból ismert és húshagyó hetében még Moszkvában is megtartották. A játék résztvevői lányok voltak. Egy deszkalapot középen dorongra helyeztek úgy, hogy a deszka két vége egyenlő arányban legyen a középponttól számítva. Egy leány a deszka közepére ül. A deszka két végén egy-egy leány áll és felváltva ugranak, ami által a deszkának hol az egyik, hol a másik vége emelkedik a magasba. Zelenin D. elfogadja azt a magyarázatot, amely szerint ebben a szokásban, játékban az agrárkultusz egyfajta rítusa őrződött meg. A magasba való lendülés mind a hintánál, mind az ugrálásnál a növények növekedését, fejlődését van hivatva előidézni. 307 Propp V. J. módosítja Zelenin D. elméletét és azt mondja, hogy a hintázással, ugrálással a jövő évi terméssel kapcsolatban végeznek jóslásokat. 308 Valójában ez a feltevés is az agrárkultusszal van összefüggésben. A magam részéről azt a véleményt látom helyesebbnek, amely ezeknek a szokásoknak a termékenységvarázsló elemeit, mozzanatait hangsúlyozza. A Gömör megyei magyarok körében a századforduló idején még ismeretes volt az a szokás, amelyben húshagyókedden este az asszonyok szánkón húzták egymást végig a falun. A szokás célja az volt, hogy a hosszú szánkóúttal, mintegy analógiás varázslattal, a kender hosszúra nőjön. 309 A kender és a len, olykor a gabona magasra növését célzó ugrálások, játékok egyaránt ismeretesek voltak a magyar, 310 a szlovák, 311 a cseh 312 és más népek hagyományában. 313 Más hasonló szokások 303 A Szt. György-napi szokásokkal, hiedelmekkel kapcsolatban az eddigieken kívül 1. még: lj)orits O., 1955.; Orovic S., 1963. 371-379. 1; Boskovic MaticM., 1963. 157-362.; Frame T. L, 1938. 103-110.; Róheim G., 1925. 263-280. 304 Propp V. J., 1963a. 58-62.; Zelenin D, 1927. 369. Ezzel a kérdéssel már foglalkoztam: Ujváry Z., 1966a. 51.; Ujváry Z., 1968. 113. 305 A déli szlávoktól a Szt. György napi hintázásról vannak adatok. Drobjakovic B., 1960. 210 kk. 306 Propp V J, 1963a. 125 kk. 307 Zelenin D, 1927. 353. 308 Propp V.J., 1963a. 127. 309 Saját gyűjtéseim. 310 L. pl. S Z endrey Zs., 1928. 32. 311 L. pl. D Z ubákováM., 1959." 576. 312 L. pl. Homolka F, 1932. 29. 313 L. pl. Drechsler P., 1906. 52.; A tánc közbeni magasra ugrálás és a termés növekedésének összefüggéséről egy dalmát farsangi szokásban: 7Mke E. F. C., 1966. 31-40.
