Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban
legényt, akinek a neve Szt. György, a juhokkal együtt a pásztorszállásnál a gazdák jelenlétében a gazdasszonyok vízzel öntözték meg. 298 A horvát Zeleni Juraj és a román gocoj meglepően hasonlít egymásra, noha közöttük közveden kapcsolatról nem beszélhetünk. Zöld levelekbe, mohába öltöztetett maszkos alakok Európa számos pontján felbukkannak a néphagyományban. Mannhardt W. és Frazer J. G ezeket az alakokat a vegetáció démonaival hozta kapcsolatba. Legújabban Schneeweis E. is úgy vélekedett, hogy az ilyen alakokat a vegetációs szellem emberi megtestesítőjének kell tekintenünk. 299 A Zeleni Jurajhoz hasonló európai párhuzamok közül a bajor Nieder-pöringben ismeretes szokást említjük meg. Pünkösdkor egy fiút tetőtől talpig levelekbe, virágokba öltöztettek. Fején magas, hegyes süveg volt, amit szintén növények, virágok borítottak. Az alak társai kíséretében végigvonult a helységen. Minden háznál megálltak, ahol vízzel öntözték le a Pfingstlnek nevezett, zöldbe öltöztetett alakot. 3ÜU A zöld lombba öltöztetett maszkos személyekre számos példát hozhatunk. Ezek az alakok a néphagyomány legkülönbözőbb időpontjában felbukkannak. Természetesen, különösen gyakoriak a tavaszi szokásokban. A vízzel való leöntés mozzanata szórványosan fordul elő. Többnyire a játékban részt vevők vetélkednek, harcolnak egymással. Különösen számos problémát nyújtottak az ún. vad emberrel (wilder Mann) kapcsolatos szokások. 301 Mind ezekben, mind pedig általában a zöldbe burkolt alakokkal kapcsolatos szokások egy részében szerepel a megölés és a feltámasztás motívuma. Ez a kérdés, mint azt már láttuk, a vegetációs démonokkal, a meghaló és feltámadó istenekkel összefüggésben a kutatás előterébe került. Mi most térjünk vissza a horvát, szlovén és román Szt. György-napi zöldbe burkolt alakokhoz. Gavazzi M. rámutatott arra, hogy a Zeleni Juraj szokásban olyan mágikus tevékenység nyilvánul meg, amellyel a szántóföld termékenységét, az állatok védelmét, egészségét akarják elérni. A Zeleni Jurajt a vegetációs erő képviselőjének tartja. Olyan képviselőnek, amelynek apotropeikus szerepe a legfontosabb. 302 A mezőgazdasági rítusokkal való kapcsolatára világosan utal az, hogy a Zeleni Jurajtól és társaitól kapott zöld ágat a szántóföldbe ássák, hogy megvédjék a gabonát, a termést az ártó hatalmaktól. Ezt a mágikus tevékenységet általánosnak lehet tekinteni ott, ahol a szokás ismeretes. Hangsúlyoznunk kell, hogy a szokásnak az agrárkultusszal való kapcsolata teljesen egyértelmű. A szokás funkciója a részt vevő személyek, a közösség tudatában is teljesen egyértelmű. A zöldbe burkolt alakoknak a vegetációs démonnal való kapcsolatát a kutatók következtették ki. Erről a kérdésről más helyen már szóltunk. Az erdélyi román gocoj szokásban igen erősen kidomborodik a vízleöntés mozzanata. Funkcionális tekintetben a szokás legfontosabb része. Ez döntően meghatározza a szokás lényegét. Egészen nyilvánvalóan termékenységvarázslatra vonatkozik a vízleöntés. Világosan mutatja ezt az, hogy a résztvevők a falu lakosait a vízleöntésre szólítják fel, mert ha ezt elmulasztják és nem öntözik meg agocojt, nem lesz termés. Ebben az összefüggésben a vízzel való leöntést sorolhatjuk az esővarázslás szokáskörébe is. Lényegében az eső a jó terméseredményhez szükséges előfeltétel. 298 Téglás L, 1910. 246.; Hasonló szokás a délszláv pásztoroknál is ismeretes: FranicT. I., 1938. 107—108. 299 ScbneemisE., 1953. 120. 300 Frayer J. G., 1965. 169. 301 Példákat 1. Schneeweis E., 1953. 120.; Fehrle E., 1955. 91.; Dörr er A., 1949. 270-276.; Naaff A., é. n. 537.; Frayer J. G., 1951. 209.; Fontaine E., 1883. 23-24.; Nilsson M., 1914. 30.; Domokos P. P, 1958. 31.; Kuret N, 1959. 127-131.; DömötörT., 1964. 127.; Ferencet I.—Ujváry Z., 1962. 124.; Ehhez a problémakörhöz 1. még: Weher-Kellermann L, 1958. 366-385. 302 Idézi Huzjak V., 1957.; Drobjakovic B., 1960. 209.
