Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Folklór az Ördögi kísértetekben

A szólásmagyarázatok szerint Királyfia Kis Miklós jeles szónoki tehetségű, ékesbeszédű személy volt, azaz a szólás pozitív tartalmú. Ugyanakkor azonban az ellenkező előjelű értelmezéssel is találkozunk. Bercsényi leveleiben kétszer is említi (1709, 1712) Királyfia Kis Miklós nevét. A levélbeli (1712) összefüggés szerint szólásként szerepel: Ez igazán Királyfia Kis Miklós: ha felveszed is megbánod, ha nem is, megbánod. A levéHró Királyfia Kis Miklósra való hivatkozása negatív tartalmú. Ez az értelmezés szerepel majdcsaknem háromszáz év múltán O. Nagy Gábomagy közmondásgyűjteményében is, amely szerint Királyfia Kis Miklós beszéde — mesebeszéd. A névhez kapcsolódó pozitív és negatív jelentés folkloriszdkai szempontból mellékes. A példák azt mutatják — számunkra ez a fontos -, hogy a Királyfia Kis Miklóshoz kapcsolódó mesék és más műfajokhoz sorolható emlékek Bornemisza utáni évszázadok folyamán is megőrződtek a folklórban. A legszebb példaként föltétlenül hivatkoznunk kell a balladai előfordulására. A szégyenbe esett lány típusú balladáinkban a leányt teherbe ejtő szerető (vőlegény) számos változatban Király Kis Miklós. Az anya kérdésére: Leányom, leányom, Édes s%ép leányom! Mi dolog lehet a% Hogy a selyem ruhád Elől kurtábbodik, Hátul hosszabbodik, S\ép karcsú derekad Igen vastagodik?! A leány válasza: Mit tűröm, tagadom, Ha ki kell vallanom; Király Kis Miklósnak Agyára feküdtem — Szerelembe estem! A példák további bővítés nélkül is egyértelműen bizonyítják a Királyfia (Király) Kis Miklós népszerűségét, egykori — minden bizonnyal — általánosnak vélhető ismeretét a folklór hagyományokban. Ebben a feltevésben Bornemisza adata megerősít bennünket. [Jegyzetek: Beke Ödön: Egy régi népmese nyomai. Ethn., XLIV. 1933.160-161.; Beke Ödön:Vé)Úó adatok Királyfia Kis Miklós meséjéhez. Ethn., XLV. 1934. 183—184.; Solymossy Sándor: Keleti elemek népmeséinkben. Ethn., XXXIII. 1922. 30^-4.; Az 1591-es levélrészlethez: Ijtkcsics Pál: Szólásmondások a zsélyi levéltár XVI. századi magyar leveleiben. Magyar Nyelv, XXVI. 1930. 78.; A Bercsényi adatot idézi: Beke: i. m. 1933. 160.; A balladai példához: Arany LászlóGyulai Pál: Elegyes gyűjtések Magyarország és Erdély különböző részeiből. Pest, 1872. 162-163.; Palkó Péter: Eredeti magyar közmondások és szójárások. Rozsnyó, 1864. 223.; A szégyenbe esett lány típusú népballada legtöbb változatában a leányt megejtő legény, a „vőlegény" neve Király Kis Miklós, Kis Király Miklós vagy Miklós királyfi. Két részlet: