Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Folklór az Ördögi kísértetekben
Úgyszintén széles körben ismeretes a néphagyományban az Ibykos görög költőről elnevezett monda, amely Bornemiszánál magyar nemesi környezetbe ágyazva hangzik el. A monda népszerűségét nagyszámú irodalmi és népi változat mutatja. A történetek közé besoroltuk a Fokopostillában olvasható, a magyar nyelvterületen széles körben ismeretes történetet a kánai menyegzőről, amely a szószékről a néphagyományba való alászállásnak, az újraalkotásnak tanulságos példája. A történeti és hiedelemmondák körébe tartozik a lovának szentelt ostyát adó pap kővé válásának motívuma, amelynek mondai változatai széles körben ismeretesek az európai folklórban, s témaként az irodalomba is bekerült. Nemzetközi adoma téma a vargalegény esete. Párhuzamait megtaláljuk az adomagyűjteményekben és a recens néphagyományban. A nevetségessé váló misemondó barát a Csokonairól szóló anekdoták körébe sorolható. Nagy irodalmi múltja van az i. e. IV századtól ismeretes erkölcsi példázatnak, amely a népmesékben a hálátlan gyermek típusaként fordul elő. Az ördöggel s^er^pdâ diík és az ördöggel cimboráló császár példája a Hatvani-Faust mondakörben találja meg témarokonságát. A halálos fogadásról szóló népi hiedelemtörténetek variánsát őrizte meg Bornemisza egyik példája. Az ide tartozó meseszerű történetek nagyszámú variánsa ismeretes mind a magyar, mind az európai folklórban. Bornemisza másik példája az álhalott halálától szintén magyar és nemzetközi kapcsolatot mutat. Az álhalott büntetéséről történeteket a halállal komázó népi játékok prózai emlékezései adnak. Ebbe a körbe vonható távolabbi párhuzamként a koporsóban felülő halott adomája. A történeti néprajzhoz kitűnő példa a vén parázna szőlőbeli, pincebeli paráználkodása. A szőlőben való szeretkezést a népi erkölcs a legsúlyosabb bűnnek tekintette s ez így volt Bornemisza idejében is. Hasonlóan a büntető jogszokás emléke őrződött meg a fenékről ivásban is. A ráköszönésnek erre a durva formájára később a büntetőperekben is találunk példákat. Az együtthálásról szóló S^ókratés^A példa népi analógiái különböző áttételekben az antikvitásba vezérnek. A magyar mesékben és adomákban az alapszüzsé különböző elemei kontaminálódtak. A proverbiumók köre bővül az Ördögi kísértetekben és Bornemisza más munkáiban előforduló közmondásokkal, ill. szólásokkal. Egy helyen az élet reguláinak nevezi ezeket. A közöltekhez hasonló példák olvashatók a későbbi századokban megjelent olvasókönyvekben és a népi prózai gyűj teményekben. A folklórtudomány számára nagy szerencse, hogy Bornemisza kikelt a babonaság ellen. Az ördöggel való hadakozásában számos hiedelmet említ. Ezeket a gonosz által inspirált cselekvésnek tekinti. Az ún. bájoló imádságokon kívül bár többnyire csak megemlíti a kárhoztatott babonákat, azonban számunkra a kérdéses hiedelemnek a megléte a fontos, az, hogy négyszáz évvel ezelőtt ismeretes volt a magyar néphagyományban. A legtöbb példát az Ördögi kísértetekben találjuk, de a prédikációk különböző köteteiben is olvashatunk jó néhányat. Az adatok fontosságát növek Bornemiszának az a megjegyzése, hogy számtalan babonát főemberektől, azaz művelt személyektől hallott. Ebből kitetszik, hogy a XVI. században a ma már csak a néphagyományban fellelhető hiedelmekben a műveltek is hittek, illetőleg azokat a praktikákat alkalmazták. Amint írja, az ember minden dolgában „temen e^er" babonával él. Bornemisza az életnek szinte minden területét — munkát, étkezést, születést, keresgélést, házasodási, halált, kereskedést, útonjárást stb. — megemlíti, amelyekhez mágikus eljárások kapcsolódnak.
