Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Folklór az Ördögi kísértetekben
Mindezekre az ördög inspirálja az embereket, ezért meg kell az ördögtől szabadulni, hogy el ne vesszenek. De az emberek nem veszik észre az ördög praktikáit, hallgatnak rá, segítséget várnak tőle, szerződnek vele, „bájolnak": rostátforgatnak, szitát népnek, tű^be holt szenet, borsót hajigálnak, megannyi varázslat: „minden nagy és kicsiny dologban sok ezer bűvölés, bájolás... vagyon. " Bornemisza szemléletét nagymértékben meghatározta, hogy hitte, valóban léteznek ördögök. Személyes élményként írja: „... emlékesem én időmben lőtt dolgokról... láttam hagyigálásokat a% ördögnek... ime%t szememmel láttam. Híjtak vala engem Babindali házáho^ Nyitra Vármegyébe: És ott hagyigálkottak a\ gonosz lelkek. Estve vacsora jolött, ül vala mellettem, egy szolgabíró, ki hoznám képest jött vala oda: azt úgy hagyitá, hogy ottan betörik azfeje, egyebeket is hagyigált, én mellettem is ütötte azfalt, de csak ruhámat sem illette" (799). Az Ördögi kísértetek bájoló imádságokra, varázsversekre vonatkozó része keltette fel legkorábban a folkloristák, irodalmárok, nyelvészek érdeklődését. Ezekre a múlt század közepétől sokan hivatkoztak és többször publikálták. Hangsúlyozták mitológiai, irodalmi és nyelvészeti értékeit. A népi varázsversek körébe való kapcsolódására éppen úgy rámutattak, mint a szövegek szerkezeti sajátosságaira, a ritmikus szakaszokra, a ráolvasok állandó elemeire és az epikai jellemző jegyekre. A fő szempont azonban az volt, milyen ismérvek alapján lehet a bájoló imádságokat a népköltészet műfajai körébe sorolni. Folklór szempontból azonban a legfontosabb kérdést kikerülték. Ez pedig: Tardoskeddi Szerencse Benedekné bájoló imádságainak arche formái visszavezethetők-e a magyarság kereszténység felvételét megelőző koráig. Ennek lehetőségét a magyar hiedelemvilág, mesekincs nagyszámú eleme feltételezheti. Az egyáltalában nem kétséges, hogy Bornemisza példái a magyar folklór legrégibb rétegébe tartoznak. Nem lenne érdektelen a finnugor kultúrkörből származó varázsversekkel való hasonlítás. A kapcsolat bizonyítása aligha lehetséges, nem csak az időtávlat, hanem a hasonló varázsversek más népeknél való ismerete miatt is. De talán nem érdektelen a finnugor eredetű regös szóra, a Föld édesanya fogalomra, a betegségnek tengerbe való küldésére felfigyelni. Erre a Kalevalából vett példával már a múlt században történtek utalások. A finnugor hozadék egyáltalán nem elképzelheteden a ráolvasásokban. Hasonlóképpen a magyarság hajdani, honfoglalás előtti hiedelemvilágának emlékei közé sorolhatók Bornemisza farkasra vonatkozó példái: A farkassal kapcsolatos hiedelmek nem csak a magyar, hanem más európai nép hagyományában is bőséggel ismeretesek. A farkas a mitológiai példák szerint, hasonlóan: medveként, totemállatként szerepelt. Az állatnévben a far finnugor eredetű. Fontos szerepére rávilágít az, hogy a magyarok a X. században farkasra tettek esküt. A néphagyományban fennmaradt hiedelmi példák a farkaskultusz ősiségét bizonyítják. Ebbe a körbe tartoznak a gonosz lényekről való képzetek. Bornemisza éjjel járó asszonyokat említ, akik macskává változva végzik bűnös praktikáikat. Az állattá változó lényekkel kapcsolatban szintén felvetődik a kérdés, hogy hasonló hiedelmek ismeretesek voltak-e a pogány magyarok hiedelemrendszerében. Állat alakú természetfeletti lények képzete nem kétséges a kereszténységet megelőző kultúrában, s nagy valószínűséggel ez adta a hátterét a későbbi boszorkányhiedelmeknek. Az átváltozás a táltosra vonatkozó hiedelmeknek is alapvető ismérvei közé tartozik. A Bornemisza által említett varázseszközök közül különösen figyelemre méltó az aranygyűrű és az emberkoponya. Mindkettő ismeretét visszavezethetjük a honfoglalást megelőző időre. A betegség démonát, a gonosz szellemeket távol tartó varázsgyűrű a régmúlt korok gyógyító eljárásai között és a mesékben egyaránt előfordul. Az emberkoponyával való varázslás az etnológiai példák tanúsága szerint szintén régmúltra nyúlik vissza. Mind néprajzi, mind művelődéstörténeti szempontból fontosak azok az adatok, amelyek a középkor emberének tevékenységét, gondolatvilágát befolyásolták és meghatározták. A varázsló eljárások, tevékenységi módok és eszközök különböző formáira találunk példákat Bornemisza művében.
