Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban

csolatban bizonyító adatok felbukkanhatnak. Mivel a kecskének már régóta nincs komoly gazdasági jelentősége a magyarságnál, természetszerűleg sorvadtak el a kecskét utánzó játékok is. A többi állatmaszkos játék agrárkultusszal kapcsolatos kérdéseivel más helyütt már foglalkoztam.

271 Az állatmaszkokkal kapcsolatban minden kétséget kizáróan megállapíthatjuk, hogy jelentős szerepük volt a földművelő kultúrában. A játékokban számos olyan mozzanat van, amely semmi kétséget nem hagy a termékenységi rítust, a vegetációs kultuszt illetően. Ezek a mozzanatok a funkciójában már teljesen átalakult komikus felvonulásokban, játékokban is felfedhetők. A következőkben még néhány olyan dramadkus szokással, játékkal, felvonulással foglalkozom, amelynek szorosabb kapcsolata van az agrárkultusszal. A népi játékok, felvonulások közül agrárvonatkozásai miatt különösen figyelemre méltó az ekehúzás szokása. Valamilyen variánsban egész Európában ismeretes.

272 Angliától egészen Kínáig előforduló szokás, amely a klasszikus ókortól napjainkig megmaradt.

273 Az ekehúzás módosult formája, a tuskóhúzás különösen széles körben el van terjedve. Az ekehúzás lényege az, hogy farsangkor vagy más időpontban ekét húznak végig a falvak, ill. városok utcáin. Gyakran az ekét lányok húzták. Az eke nyomában magokat hintettek a földre. A keled szlávoknál egészen Szibériáig ismeretes volt ez a szokás. Oly nagy mértékben el volt terjedve, hogy a szokást eltiltó rendeleteket adtak ki a XVII. században. Az ekét karácsonykor, illetve újévkor vitték a felvonulók és az ekével barázdákat húztak. A szántás vetéssel párosult.

274 Zelenin D. közli a nagyorosz hagyományból, hogy ha olyan nagy hó volt, hogy sem az utcán, sem az udvaron nem tudták az ekével a földet megszántani, abban barázdát húzni, felvitték az ekét a padlásra és a padlás földjén húzták végig.

275 A balkáni szlávok közül a bolgároknál a rendkívül kedvelt kukeri szokásnak egy mozzanata a szántás és vetés. Ez a bolgár farsangi szokás egyik mozzanata szintén a rituális szántás és vetés. Ez utóbbi szokásról fentebb más összefüggésben már szóltam. A kukeri szokásról legutóbb összefoglaló tanulmányt írt Zlatkovszkaja T. O. Öt idézem a mágikus szántással, vetéssel kapcsolatban: „A szokásnak ebben a részében leggyakrabban a cár foglalja el a központi helyet, akit kétkerekű kocsin visznek a térre. A kocsit bikák vontatják, azaz két játékban résztvevő legény. Amíg egyes kukerek a házról házra járó leányokat kísérik, dobálják a bámészkodó nézőket, addig mások hozzák a gabonaszemekkel teli orolotot. A kuker szánt, a cár olykor a menyasszony vagy a bíró vet. A vető kezének mozdulatánál a kukerek magasan ugranak, csengetnek a harangokkal. A hiedelem szerint minél magasabban ugranak, a termés annál jobb lesz, a kalász annál magasabb. A szántás végén hirtelen megtámadják a kukerek a cári és »megölik«. Azaz, háromszor a földre döntik. Néha nem a cárt, hanem a menyasszonyt ölik meg. A cárt keserűen siratja az öregasszony, erre az feltámad és vidáman ugrándozik."

276 A többi déli szláv népek közül főleg a szlovéneknél őrződött meg a legutóbbi időkig a farsangi ekehúzás szokása. Legények húzzák a faekét. Az ekéhez egy deszka van erősítve, amelyre egy szalagokkal díszített fenyőfácska és egy nyírfaág van erősítve. Némely helyen az ekén egy fiatal pár is helyet foglal. Házról házra mennek és az udvaron barázdát húznak. Az orac répamagot (helyette homokot, pelyvát stb.) vet, apobiratpedig gereblyével elegyengeti a talajt. A háziasszony megajándékozza őket.

277 271 Ujváry Z, 1964. 131 kk.; Ferency I.-Ujváry Z., 1962. 128 kk. 272 FehrleE., 1955. 96-97. 273 Dömötör T., 1964. 17.; Vö. Schneeweis F., 1961. 48. További hivatkozásokkal. 274 Propp V. ]., 1963a. 50. 275 Zelenin D, 1927. 25. 276 Zlatkovszkaja F. D., 1967. 33 kk. Idevonatkozó irodalmat 1. fentebb is. Vö. Megás G. A., 1967. 565. 277 Kuret N., 1955. 206.; L. még OrelB., 1952. 151.; Drobjakovic B., 1960. 195.; Belovic]., 1927. 247.; Sebestyén Gy, 1902b. 2\1-KuretN., 1965. 83, 86.