Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban
Az ekével való felvonulás a román nép hagyományában is igen kedvelt. Figyelemre méltó, hogy amíg a rituális szántás a bolgároknál, görögöknél és a szlovéneknél farsangi időpontban történik, addig a keleti szlávoknál és a románoknál az ekehúzás karácsonyi, ill. újévi szokás. Az ekével való felvonulást a románoknál (plugusorul) énekkel kísérik. A dalban a vetéstől az aratásig, sőt az új kenyér sütéséig tartó munkákra vannak utalások. A résztvevők hegedű, furulya és más hangszer mellett kolompot, ostort is visznek, amikkel nagy zajt csapnak. 278 Úgy gondolom, hogy az ekehúzásra vonatkozó további példák az agrárrítusokkal való összefüggés bizonyításához nem szükségesek. Mint utaltunk rá, az ekehúzás, ill. annak átalakult formái szerte Európában ismeretesek. 279 Magyarországon és más helyütt is, így pl. az osztrák—magyar határterületen az ekehúzást a tuskóhúzás (Block^iehen) váltotta fel. Az európai népek hagyományában számos példa igazolja, hogy a tuskóhúzás az ekehúzásnak, a mágikus szántásnak az emléke. A maszkos, dramatikus játékok eddig említett példái között az ekehúzás szokása mutatja talán a legvilágosabban, legegyértelműbben az agrárkultusszal való kapcsolatot. Az ekehúzás minden kétséget kizáróan az agrárrítusok hagyománykörébe tartozik. Célja termékenységvarázslás. Olyan mágikus szertartás, amely a termékenységre, a termésre, a földbe vetett mag életre keltésére irányul. 280 Abból a tényből, hogy több balkáni nép hagyományában az utóbbi időkig elsődleges funkciójában megőrződött, az ekehúzást az agrárkultusz legfontosabb rítusai közé sorolhatjuk. Az agrárrítusokkal való kapcsolatuk miatt különösen figyelemre méltóak az esővarázsló játékok, felvonulások. Ezeknek a dramatikus szokásoknak a célja az, hogy a száraz időjárást megváltoztassák, az égre felhőt és a felhőből a mezőre termékeny esőt varázsoljanak. A déli szláv és általában a balkáni népek hagyományában a legutóbbi időkig ismeretes volt valamilyen formában az esővarázslás szokása. Thessalia és Macedónia görög lakosai, amikor már hosszú ideje tart a szárazság, gyermekeket küldenek a határbeli kutakhoz és forrásokhoz. A csoport élén virágokkal díszített leány halad, akit a társai vízzel hintenek le. Ezalatt sajátságos dalt énekelnek, amelyben esőért könyörögnek. 281 Más forma szerint a gyermekek házról házra járnak. A csoport élén haladó gyermek meztelenre vetkőzik. Testét lombbal, fűvel fejétől lábáig beburkolják. Társai énekére minden ház udvarán táncol. A házbeliek a táncoló gyermeket vízzel öntik le. 282 Az esővarázslók szerblakta területeken parasztasszonyok voltak. Szerepüket később átvették a cigányok. Ezek nagy szárazság idején még ma is házról házra járnak és esőért könyörögnek. Egyikük ruha helyett különböző füvekkel, gallyakkal, virágokkal van felöltöztetve. Ez táncol, miközben a társai esőkérő dalokat énekelnek. Minden udvaron vízzel öntik le őket, elsősorban a táncoló, növényekbe öltözött személyt. 283 A román hagyományban is igen elterjedt volt az esővarázslás szokása. A román, görög és szerb esővarázslás lényegileg megegyezik. A résztvevők elsősorban nők, azonban van arra is példa, 278 PopM., 1965. 319.; VulpescoM., 1927. 108 kk.; Alternat S., 1956. 199 kk. 279 L. pl. a lengyeleknél: Moszyriski K, 1939. II. 994.; a cseheknél: Zibrt C., 1950. 145.; A németeknél stb.: Vehrte F., 1955. 96 kk.; Dömötör T., 1964. 187 kk.; Róheim G., 1925. 214—215.; A tuskóhúzás sajátos formája az ukránoknál: Zelenin D, 1927. 381. 280 Vö. Moszyriski K., 1939. II. 995.; Klier K. M. ; 1953. 5 kk.; Dömötör T., 1964. 188.; Ferenc^L-Ujváry Z., 1962. 135. 281 FrazerJ. G., 1951. I. 273. 282 AndrianF, 1894. 84. 283 Drobjakovic B., 1960. 215.; Schneeweis E., 1961. 162 kk. A délszláv esővarázsló szokáshoz 1. még: Karadzic V, 1957. 61-65.; GrbicS., 1909. 335-337.; MijatovicS., 1907. 157-160.; DebeljkovicD, 1907. 304.; NikolicV, 1910. 156-158.; PetrovicP. í., 1952. 373-380.; Filipovic M. S., 1966. 63-79.; Krauss F S., 1885. 171.; Re'ső Ensel S., 1867. 92-94.; HegyesiA., 1871. 538.; Kollárov M. I, 1912. 490.; Vakarcs K, 1913. 307.; BellosicsB., 1895. 418.; BellosicsB., 1896. 283.; Juga V., 1913. 149-150.; SzőkeE., 1890. 29.; Gjorgjevicl. R, 1903. 80.; VukanovicF. P, 1962. 34.; PávelA., 1938. 359.; Jankó]., 1896. 161.; Dömötör F.-Eperjessy E., 1967. 399-408.; Ujváry Z., 1963a. 131-140.