Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.

Litvániába és Bjelorussziába, majd a bányavárosok bányászainak a révén Felső-Magyarországra, a szlovákokhoz és a magyarokhoz.

11 A felső-magyarországi városok késő középkori kulturális élete igen figyelemre méltó volt, amelyben jelentős szerepet kaptak a különböző passiójátékok és karácsonyi játékok. Különösen a töröktől nem háborított Szepességben a bányászat révén élénk színjátszó hagyomány alakult ki, amelyben fontos szerepet játszottak a sziléziai németek és az ausztriai területekről odatelepült németek. Ez nyelvi vonatkozásban is érdekes jelenséget eredményezett, amelyet „keled—középnémet-bajor" keverékként neveznek. A többirányú idegen színjátszás erősen hatott a szlovákokra és a magyarokra. Ez az irány azonban a 19. században megváltozott és fokozatosan a magyar hatás került előtérbe.

12 Nyilvánvaló, hogy számos játék közvetítője a német lakosság volt. A közvetítésben fontos szerepet játszott az iskolai színjátszás, aminek a német nyelvű iskolákban nagy hagyománya volt. Bártfán (Bartfeld, Bardejov) már 1559-től van adat arra, hogy a diákok az ún. Zsuzsanna-játékot^bemutatták. A darabot akkoriban Körmöcbányán (Kremnitz, Kremnica) és Kassán (Kassau, Kosice) is játszották és ezen a vidéken a bányászok körében egészen a 19. századig elevenen élt. A folklorizálódott változat a magyarok körében is elterjedt. Századunk elején még népszerű játék volt. Népszerűségét a szlovák és a román változatok is jól mutatják. A szatmári és a máramarosi magyar bányászok Zsuzsanna-játéka a Bártfán keletkezett német darab magyarrá alakított változata.

13 A Zsuzsanna-játék a műveltségi javak cseréjének szép példájaként áll előttünk. Az antropomorf játékok kapcsolatait illetően utaljunk még a bábjátékokra és a vásárok kultúraközvetítő szerepére. Az osztrák—magyar kapcsolatok e téren különösen nagy múltra tekintenek. A 18. század második felében Bécsből kiindulva a Puppenspiel megjelent az osztrák városokban és piactereken, valamint a magyar városokban és vásárokon. A vándor mulattatóknak jelentős szerepük volt abban, hogy az osztrák és a magyar, tágabban az európai népek szórakoztató repertoárjában jelentős hasonlóság és egyezés figyelhető meg. A nagy területen elterjedt és népszerű bábjátékok fő figurája (Hanswurts, Kasperl, Puldnella, Petruska, Vite'zLász/ó stb.) ugyanazon szerepben lép fel a különböző európai népek játékaiban. Számos más alak, jelenet és játék is utat talált a vándorbábosok révén az európai nép hagyományba. Az osztrák—német eredetet és a magyar kapcsolatot jól mutatja a figurákat zsinórral mozgatható bábjáték, a marionett'is, amely szintén a városi, vásári folklór kedvelt szórakoztató műfajai közé tartozott. (L. a Vásári szórakoztatók, vándor mulattatók és a vásárt megjelenítő népi játékok című fejezetet.) Mind a hazai, mind a nemzetközi példák igazolják, hogy a vásárok a legkülönbözőbb szórakoztató műfajok közvetítő alkalmai voltak. A kulturális elemek ilyen úton való áramlására, migrációjára különös figyelmet kell fordítani, amikor az átadás—átvétel kérdései kerülnek előtérbe. Igen gyakran nem a közveden interetnikus kapcsolat nyomán alakultak ki a hasonló kulturális jelenségek, hanem az egyező párhuzamok az Európát keresztül-kasul vándorló hivatásos mulattatók, táncosok, zenészek, alakoskodók, képmutogatók, bábjátékosok stb. működésének tulajdonítható. Az interetnikus kapcsolatokat illetően különösen jó példákat nyújtanak a teriomorf maszkok. Az átadás—átvétel alapvető kérdéseit ved fel a Kárpát-medencében a kecske-xvpwsxx, illetőleg a turca — turon típusú teriomorf maszk. Ezeknek a maszkoknak a csoportjába tartoznak a curka, turica, capra, klockalica, brezaia, serbulj, klapacz, Habergeiss, Klapperbock stb. néven ismert állatmaszkok is. A teriomorf maszkoknak ezekkel a típusaival egy korábbi tanulmányomban

14 és a népi játékokat bemutató munkáimban részletesen foglalkoztam. (L. még az Állatmaszkos játékok című fejezetet.) Itt az interetnikus kapcsolatokra vonatkozó vizsgálataim eredményét újólag összegzem. A kecske-típusú teriomorf maszkok két formai csoportba sorolhatók: 1. fából készített, mozgatható állkapcsú maszkok és 2. egyéb kellékekből (rongy, bot, fejsze stb.) kialakított állatfej, amelyen