Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.

Vizsgálataim nyomán azt állapíthatom meg, hogy a Bacchus-járás a Tokaj-Hegyalján az odatelepült német kádárok hagyományából való. Ezt mutatja a szokáskörben előforduló táncoskerék, a német Hans und Grete. A magyarországi németek körében farsang alkalmával csaknem mindenütt megjelent a lóval húzott vízszintesen forgó kerék a férfinak és nőnek öltöztetett bábuval. A nyugatmagyarországi németek táncos kerekéről már a múlt századi források is említést tesznek, s az óhazából hozott szokás gyakorladlag napjainkig megőrződött. Ez mondható a bodnártánctól is, amely a párhuzamok elemzése nyomán minden kétséget kizáróan német eredetű, a táncoskerék úgyszintén, és mindezek összefüggésében a tokaj-hegyaljai boroshordóra idegenből érkezve ült fel Bacchus, a bor andk istene, hogy azután néhány emberöltő alatt magyar bakussá, a tokaj-hegyaljai szőlőművelés hagyomány körének kedvelt alakjává váljék. Ebben a szokáskörben a magyarországi nemzetiségekkel való kapcsolat legszebb példáját láthatjuk. E kapcsolat nyomán az idegen kulturáks elemek teljesen beépültek a magyar néphagyományba. A népi kulturális kapcsolatoknak sokat emlegetett látványos szokása az osztrák-magyar határterületeken az utóbbi időkig népszerű farsangi játék, a tuskóhúzás (Blochziehen). A bajor településű ún. hienc falvakban gyakorlatilag mindenütt ismeretes volt ez a szokás. A kutatók körében vita folyt arról, hogy a magyar határ menti hiencek bajor vagy frank eredetűek-e. A történeti adatok, a nyelvjárás és a népi kulturátis emlékek egyértelműen a bajor származást mutatják.

5 Az osztrák—magyar kapcsolatokra a Blochziehen tekintetében a burgenlandi néphagyomány nyújt példákat. A Blochziehen Burgenland egész területén a legnépszerűbb játékok közé tartozik. Az osztrák közvetítő szerep a magyar szokáshagyomány felé teljesen egyértelmű. A szokás átvételi iránya Steiermark felől is bizonyítható. A játék elterjedése lényegében egész Ausztriára kiterjed. Az osztrák alpesi vidékeken már a 15. századból (1460) vannak adatok a tuskóhúzásra. Az európai — s távolabbi -népek hagyományából számos példával igazolható, hogy a tuskóhúzás az ekehúzásnak, illetőleg a mágikus szántásnak az emléke és amely a tél-tavaszi agrárrítusok körébe tartozott. Az ekehúzás szokása Hans Sachs egyik tréfás versében (Die Hausmaid im Pflug, 1532) is megörökítésre került, hasonlóan csaknem háromszáz évvel később Csokonai Dorottyájában is, de már itt mint tőkehúzás (tőkét vonni) nyilvánvalóan magyar farsangi szokásként említve. A példák jól mutatják, hogy a magyarság az ekehúzás szokását már a megváltozott formában, mint felvonulós farsangi játékot vette át közveden szomszédaitól és integrálta saját hagyományaiba. Az ausztriai területek felől, s több vonatkozásban az alpesi vidékek irányából érkező kulturális hatást mutatják a tuskóhúzás szokásának hasonló szlovén és magyarországi vend, valamint horvát párhuzamai is.

6 A Blochzjehent\z\ szorosan összekapcsolódó játék — a már említett — Hans und Grete Puppenpaar, amelynek a magyar megfelelője a táncoskerék. Az osztrák—magyar határ menti területek falvaiból bőséges példa ismeretes a játékra. A farsangi szokáskörben előfordult az alsó-ausztriai területeken és a magyarországi német települések nagy részén. A különböző német területeken a Puppenpaar népszerűségét nagyszámú adat igazolja. Valószínűleg mindenütt a németek közvetítésével került a magyar hagyományba. Talán nem érdektelen megemlítenünk azt a feltételezést, amely szerint ahol a tuskóhúzás ismeretes, a bajor település útvonala meghúzható.

7 A keréken forgó bábuk sajátos átmenetet alkotnak a rítuscselekvésekből a játékrepertoárba. Ennek legfontosabb fázisát a tuskóhúzással, illetőleg az ekehúzással való kapcsolata mutatja. Az antropomorf maszkos alakoskodók közül a fehér jelmezes Luca-asszonyra találunk bőséges párhuzamot a szomszédos népek és a magyarországi nemzetiségek körében. A fehér leples alakoskodók mind a kárpát-medencei, mind általában az európai népek hagyományában nagyfokú hasonlóságot, sőt egyezést mutatnak. A kapcsolat kérdései természetszerűleg vetődnek fel. Vizsgálataim azt mutatják, hogy nem kapcsolatokról, hanem párhuzamokról beszélhetünk. A katolikus szentként emlegetett maszkos alak sokkal régibb múltra tekint vissza, mint a kereszténység elterjedése