Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban

Erre mutat rá Dömötör T. is, amikor azt írja, hogy a gabonafélék termesztése, elterjedése nyomán megnövekedett a jelentősége az elvetett magnak a földben való eltűnését és kisarjadását példázó, a halált, a földbe temetést és a feltámadást színre hozó kuldkus drámáknak.

226 Ugyanő mondja, hogy a kezdedeges földművelő népeknél fontos szerepe van a maszkos alakoskodásnak az év forgásához fűződő termékenységi ünnepekben.

227 Az egyáltalában nem kétséges, hogy a népszokásokban, szertartásokban tekintélyes szerepet játszott az agrármágia.

228 A népi ünnepek tanulmányozása nyomán a kutatók egyre inkább hangot adnak annak, hogy ezek az ünnepek dpikusan agrárünnepek, földműves ünnepek és lényeges vonásaikban a kezdedeges földművelést végző népek is ismerik.

229 Dünninger J. az összetettebb ünnepek, a fejlettebb színjátszás, színjáték alapfokú formáinak éppen az agrár játékokat tartja, mint amilyen pl. az ekehúzás, rönkhúzás, a farsangi felvonulás általában, és a különböző maszkos alakoskodók játékai.

230 Idetartoznak különböző táncok is, melyek összefüggésben állnak az agrármágiával.

231 A következőkben a dramadkus szokások, játékok és az agrárkultusz területének néhány fontos kérdésével foglalkozom. Elsőként vizsgáljuk meg azokat a színjátékszerű szokásokat, játékokat, maszkos jeleneteket, amelyek összefüggésben állhattak a vegetáció kultuszával. Ezek között elsősorban a temetést utánzó, a halottat megjelenítő szokások szolgálnak legtöbb tanulsággal. E problémakörben a kutatók eljutottak a maszk, a dramatikus jelenet eredeti szerepének, kialakulásának magyarázatáig. A halottas játékok agrárkultusszal való kapcsolatának vizsgálatakor a kutatók a halottkultusz problémakörét érintik. A halottkultusz és a halottas játékok közötti összefüggés természetszerűleg vetődik fel. E tekintetben a magyarázatok rendkívül kézenfekvőnek tűnnek. A problémát a további értelmezések nyújtják, amikor a halottas játékokat kapcsolatba hozzák a legkülönbözőbb jelenségekkel, a tél—tavasz fordulójával, a farsang végével és ami itt bennünket elsősorban érdekel, a vegetáció periodikus pusztulásával, a vegetáció szellemlényeinek halálával. Meuli K. igen mélyreható tanulmányában vizsgálta a maszkok, dramatikus jelenetek kapcsolatát a halottkultusszal. Rámutat arra, hogy a halottak rendszeres visszatérésébe vetett hit majdnem valamennyi magas kultúrában megtalálható valamilyen formában. Ismeretes a legtöbb természeti népnél. Különösen erőteljes ez a hit az alacsonyabb mezőgazdasági kultúrákban. Az emberek úgy vélték, hogy a halottak hatalmának köszönhetik, ha a szántóföldjük dús termést hoz. A halottak az esztendő bizonyos időpontjában az alvilágból feljönnek és kifejtik tevékenységüket. Azok az emberek, akik maszkot vettek magukra, az ősök szellemeit képviselték, és ebben a szerepben az ősi, békés rendet, az életet jelentő termékenységet akarták biztosítani. A maszkba öltözött játékosok, mint az ősök mitikus képviselői, emberfeletti tevékenységet fejthettek ki. Az átváltozás következtében a játékosok magasabb lénnyé, hatalom urává lettek. Ezekben a játékokban mélyen fekvő lelki szükségletek találtak kielégülésre.

232 Meuli K. még nem adott pontos magyarázatot arra, hogy milyen viszonyban állnak a télközép és kora tavasz maszkjai azokkal a különleges alakokkal, amelyeket Mannhardt W. gabonadémonoknak, a növekedés és a mezei termékek numenjeinek nevezett. Azonban néhány alak, mint pl. 226 Dömötör T., 1964a. 15. 227 Dömötör T., 1964a. 63. 228 BogatyrevP. G., 1966. 97. 229 Propp V.J., 1963a. 5. 230 Dünninger]., é. n. 2600. 231 Moszyriski K., 1939. II. 980.; Dömötör T., 1964a. 16-17. 232 Meuli K., é. n. 45-50.