Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban

a vegetációs kultusz öregasszonya, Meuli K. szerint csak a halottkultusz szemszögéből ismerhető, magyarázható meg. Hangsúlyozza, hogy a gabonadémonok és a maszkos alakok kapcsolata, rokonsága különösen valószínűvé válik akkor, ha arra gondolunk, hogy a maszkok főképpen a matriarchális kultúráknak alkotják a különös ismertetőjelét, azaz tehát olyan kultúráknak, amelyek mindenekelőtt a földművelésen alapulnak.

233 Moszyhski K. is hangsúlyozza, hogy a holtak kultusza elsősorban a növénytermelő népeknél figyelhető meg, amely népek hosszabb ideig ugyanazon a helyen éltek és művelték azt a földet, amely a halott őseiket magában rejtette.

234 Az ősök, a halottak kultuszával, megjelenítésével kapcsolatban tanulságos megemlítenünk Flegont O. újabban megjelent tanulmányát. Ebben a tanulmányban a népi színjátékok öregemberével foglalkozik. Fejtegetései számunkra azért is figyelemre méltóak, mivel a vegetáció kultuszában, szokásaiban gyakran előfordul az öregnek nevezett midkus lény, részben megszemélyesítve, részben a mondákban, a szólásokban. Flegont O. az öreg alakját a román anyagban elemezve rámutat, hogy azokban a játékokban, amelyekben az öreg megjelenik, mindig központi alak. A halottvirrasztó játékokban nemcsak egyszerűen egy öregembert jelent, hanem a családnak olyan idős tagját képviseli, aki már régen meghalt és akit a játékban feltámadottnak hisznek. Véleménye szerint az öreg alakja a népi játékokban az ősi és egyetemes eredetű mítosz hosszú fejlődését zárja le. Ez az alak kapocs a történelem előtd idők kultúrájának syncredsmusa, a középkor népi színjátszó alkotásai, az ősök totemiszdkus és áldozati rítusainak mitikus hősei, valamint az újkori, XIX. századi színjátékok maszkos alakjai között. Csak a feudalizmus kialakulásakor kezdi elveszíteni a halottkultuszban betöltött funkcióját. A halottvirrasztó játékok groteszk színi paródiává alakultak, és az öreg nem képviselte többé a korábban meghalt ősöket. Funkciója megváltozott és különböző játékokban komikus szereplővé vált.

235 Flegont O. nem tér ki arra, hogy a román anyagban a halottas játékok, azok alakjai kapcsolatban voltak-e, a fejlődés során érintkezésbe kerültek-e a vegetáció kultuszával. A dramatikus szokások, népi színjátékok öregének az ősök, a halottak kultuszából való eredeztetése azonban igen fontos a további vizsgálatokat illetően, mert amint majd látjuk, a halottkultusz és az agrárkultusz összefüggéseinek megállapítására is komoly kísérletek történtek. Az európai néphagyomány bőséges példával szolgál a halottas játékokra. A legkülönbözőbb formában és alkalommal fordulnak elő. Különösen téli időszakban, farsang idején találkozunk a halottas játékokkal, jelenetekkel. Gyakoriak azonban a nyári napforduló időszakában és nem naptári naphoz kötött alkalmakkor is, mint pl. Magyarországon a fonóházakban és lakodalmakban. A számos variáns közös vonása a halál, az elmúlás kinyilvánítása. Egy halottnak jelölt személyt, bábut, tárgyat stb. jelképesen eltemetnek, elásnak, széttépnek, elégetnek, vízbevetnek stb. Egyáltalában nem vállalkozhatom arra, hogy itt a halottas játékok főbb típusait felsoroljam.

236 Célom elsősorban az, hogy a halottas játékok és az agrárrítusok összefüggéseire mutassak rá, valamint azokra a problémákra, amelyek ebben a kérdésben a néprajzi irodalomban felmerültek. A halottas játékoknak az agrárkultusszal való összefüggésével behatóan két szovjet etnológus, Csicserov V. I. és őt követően Propp V J. foglalkozott.

237 Sokan mások, így természetesen mindenekelőtt Mannhardt W. és Frazer J. G. is bevonták a halottas játékokat az agrárhagyomány tanulmányozásába, azonban mivel az ő koncepcióikat más helyütt már érintettem és az eddigi megállapításokat lényegesen nem befolyásolják, Csicserov V I. és Propp V J. új szempontokat, eredményeket hozó megfigyeléseivel foglalkozom. 233 Meuli K, é. n. 84. 234 Moszyriski K., 1939. II. 999. 235 Flegont 0., 1966. 236 Ujváry Z., 1966c. 267-273. 237 Csicserov V. L, 1957.; Propp V. ]., 1963a.