Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.

éltek, s feltehetően a magyarsággal a honfoglalást megelőzően kapcsolatba kerültek. Kárpát-medencei történetük során sok szenvedésben, megaláztatásban volt részük. Letelepedésüket, foglalkozásukat rendeletek szabályozták, megkülönböztető jelek viselésére kötelezték őket, kiűzetésben, elkülönítésben volt részük. A békésebb időszakot a 19. századtól számíthatjuk, és ettől a periódustól kezdve kísérhetjük nyomon a néphagyományban való megjelenésüket is.

1 A zsidó ember különösen kedvelt alakja lett az adomáknak és a trufaszerű történeteknek. Sajátos beszédükkel, viseletükkel és foglalkozásukkal felkeltették környezetük figyelmét. Nagyszámú közmondásban és szólásban szerepelnek.

2 A proverbiumokban való előfordulásuk különösen jól mutatja az irántuk megnyilvánuló érdeklődés mélységét, tekintve, hogy a közmondások és szólások kialakulásának és szélesebb körben való elterjedésének fontos feltétele a tárgyra vonatkozó általánosabb ismeret és a gyakorlatban való alkalmazás. A közmondások és szólások jelentékeny része a zsidó ember foglalkozására - elsősorban a kereskedésre - vonatkozik. Jól jellemzik a szólások az eladó és a vevő zsidó két típusát, vagy talán úgy is fogalmazhatnánk, hogy a zsidó kereskedő karakterét eladóként és vásárlóként. A népdalokban is gyakran előfordult a vásárló, a bátyus zsidó alakja. A boltos és a bátyus zsidó mellett megjelent a népköltészetben — s mint majd látjuk, a népi játékokban — a zsidó kocsmáros? Már ezekben feltűnik a zsidó beszédmódjának az utánzása, ami a népi és nem népi színjátékokra egyaránt jellemző. A zsidó korán megjelent a színjátékokban. A 17. századi iskoladrámákban már találkozunk zsidó szereplővel. Ez azonban még nem népi alak, nem a köznapi életből formált szereplő, azaz nem a társadalom egyik típusának a képviselője. A korai drámák vallásos jellegű darabjaiban elsősorban a bibliai zsidó jelenik meg, aki főleg a Krisztussal kapcsolatos jelenetek alakja, a passiójátékok szereplője,

4 olykor hitvitázó zsidó rabbi. Ez utóbbira jó példa egy 1669-ben bemutatott karácsonyi játék, amelyben egy „tudós fődoktor" (theológus) és a zsidó rabbi vitatkoznak a Krisztussal kapcsolatos jóslatokról. Figyelemre méltó, hogy némi ellenérzés nyilvánul meg a zsidóval szemben, aki ezt kérdezi a doktortól: „Hát mi nemes Sidok neked mit vétettünk? Hogy ily erős harcot indítasz ellenünk?"

5 Ez később a zsidó komikus alakként való ábrázolásában nyilvánul meg. Egy jó évszázad múltán a nem népi színművek zsidója az előbbitől teljesen eltérő figuraként jelenik meg. Ez már a köznapi élet zsidója, a magyar társadalom sajátos alakja, aki elsősorban mint házaló kereskedő, mint vándorárus hívta fel magára a figyelmet. Nem véletlen, hogy Csokonai Vitéz Mihály Gerson című színművében (1795) az egyik szereplő éppen zsidó kereskedő. A néhány évvel később keletkezett Cultura című vígjátékban (1799) egy szereplő úgyszintén zsidó. A színlap szerind megjelölése: z*ibvásáros zsidó. Az előzőben lóbőrt, az utóbbiban nyúlbőrt akar venni. Tipikus vásározási jelenetet látunk. A zsidó alkudozik az eladóval, aki szidja, mert keveset kínál az áruért. A Gersonban a cigány mellett a zsidó a másik genre-alak. Sajátos beszéde, alkudozása, majd rosszul sikerült bosszúja és megleckéztetése komikus szereplővé teszi. A Culturaban verést is kap, de türelemmel viseli az ütést és a szidást. Végül igazságot nyer. O mondja ki az utolsó szót tréfásan méltatlankodva a zsidó komikus szerepeltetésén. „No hát hogyh tethszett az Uraknak a játék, nekem ugyan tetszett, tsakk azt bánom, ebh a lelkhi dhiakhjai, mint produkhaltak a zsidókat... Majd két hétre Egyed napján, akkor, primo September, meginth lessz egy chomidia, akkor vásár is Cshergön etvasz ci hadni, talán lesz valami eladó, én magam is itt leszek."

6 A furfangos, csavaros észjárású héberrel, némettel kevert sajátos zsargonnal beszélő komikus zsidó jellegzetes genre-figura. A zsidó emberre applikált tulajdonságok nyilvánulnak meg benne. Okos, ravasz, leleményes, jó üzleti érzékű személy, aki a bántalmazást, az igazságtalanságot elviseH ugyan, de ha teheti, a sérelmekért a maga módján vesz elégtételt. Ez az alak, mint a zsidóságot képviselő típus állandósult a magyar népszínművekben, a különböző vígjátékokban és drámákban.

7