Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.

„Ablakot javítani, ablakot javítani!" Valaki a jelenlevők közül az ablak üvegét összetörte. így „javítottak" ablakot. A fonóházban a jelenlévő leányok és legények jól mulattak, a háziasszony pedig többnyire bosszankodott a széthullott üvegdarabok miatt. A genre-alakok megjelenítése nemcsak a magyar, hanem a szomszédos és a távolabbi népek hagyományában is kedvelt volt. így pl. a keleti szlávoknál a 18-19. században és még a 20. század elején is a népi játékokban rendkívül változatos formában ábrázolták, jelenítették meg a különböző nemzetiségek alakjait, az uralkodó osztályok képviselőit, a különböző foglalkozású embereket. A földesurat, a cárt, a pópát stb. ábrázoló jelenetekben gyakran megnyilvánultak az osztályellentétek, a társadalmi konfliktusok. Ezekből a jelenetekből alakultak ki a szatirikus népi színjátékok.

6 A különböző mesterségek, jellegzetes népi alakok képviselőit azonban többnyire csak külsőségekben ábrázolták, elsősorban komikus hatásra, tréfára, vidámságra törekedtek.

7 A litvánok farsangi felvonulásában magyarnak nevezett szereplővel találkozunk.

8 Ez nyilvánvalóan vándor iparost, vándor kereskedőt jelenít meg. A magyar fogalom mögött, mint arra a kutatás már rámutatott, nem magyar nemzetiségű személy, hanem szlovák vándoriparos vagy kereskedő áll.

9 Hasonlóképpen szlovák vándor mestert jelenít meg a lengyel farsangi felvonulásban az a szereplő, aki a falun végighaladva folyton azt kiabálja, hogy „fazekat drótozni!". Tréfás, komikus alak és ha a kezébe edényt adnak, a földhöz vágja.

10 A lengyel népi színjátékokban különösen gyakran feltűnnek a szlovák vándor iparosok, kereskedők alakjai. így a bedehemes játékok gyakori szereplői az idegen országból érkező emberek. Általában magyarnak nevezik őket. A magyar név azonban ezekben az esetekben is szlovák vándor mestert, kereskedőt, gyógyfüveket áruló személyt jelentett.

11 A nép természetesen ezeket az alakokat valóban magyaroknak tartotta. Ez valószínűleg azzal magyarázható, hogy a vándor iparosok, kereskedők a múlt században az akkori Osztrák—Magyar Monarchia területéről indultak útjukra. A nép érdeklődését erősen felkeltették és a bábukat mutató bedehemben is a vándor szlovák mester hódolatának nyilvánítására éppen úgy a jászol elé járul, mint a népélet több más jellegzetes genrealakja, a medvetáncoltató, a koldus, a kéményseprő stb.

12 A genre-alakok sokaságával találkoztunk a burgenlandi farsangi játékban is. A felvonulás menetében különböző foglalkozású embereket alakító játékosok jelentek meg, úgymint: köszörűs, hentes, borbély, fényképész, cipész, szabó, kéményseprő, bádogos stb.

13 Hasonló alakok léptek fel a felső-ausztriai népi játékokban is.

14 A magyar néphagyományban a vándor szlovák a mesterségeket utánzó, megjelenítő játékok körébe tartozik és az edényjavító iparossal azonosítható. Ez az alak a magyar nyelvterületen a drótostót megjelölést kapta, s így vált önálló típussá a népi játékok szereplőinek sorában. Zsidómaszkos alakoskodók^ A dramatikus szokások és színjátékok nagyszámú antropomorf alakjai között külön hely illeti meg a zsidó alakját. A különböző leírásokban gyakran szerepel, azonban megjelenítésével a szakirodalom behatóbban még nem foglalkozott. A dramatikus játékokban az egész magyar nyelvterületen felbukkan. Különösen figyelemre méltó, annak ellenére, hogy a zsidóság a magyar nép - tágabb értelemben a kárpát-medencei népek — újkori történetében jelentősebb tényezőként csak a múlt század elejétől jelentkezik. A folklórban szinte ezzel egy időben - az irodalomban jóval korábban — megjelenik a zsidó, mint egy sajátos karaktert képviselő embertípus. Ennek hátterében azonban egy hosszabb történelmi múlt áll. A zsidók a történeti Magyarország területén már a 10. század kezdetén