Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban
A szlávok körében különösen a koleda-énekek őrzik az agrármágiával kapcsolatos elemeket. 222 A magyar hagyományban elsősorban a regösénekekben találjuk meg a mezőgazdasági tevékenységgel összefüggésben álló motívumokat. 223 Felbukkannak azonban más alkalmak (farsang, pünkösd stb.) kántáló énekeiben is. Az idetartozó kérdések elemzése az agrárkultusszal kapcsolatban a vizsgálatok külön, önálló területét alkotja. Maszkos, dramatikus szokások^, játékp^összefüggései az agrárkuCtusszaí A népi színjátszás, a maszkos szokások, játékok, különböző felvonulások magyarázatában lépten-nyomon felbukkannak az agrárkultusszal való kapcsolatok kérdései. Számos népi színjáték, maszkos jelenet eredetét, funkcióját a kutatók az agrárkultuszban keresték. Az agrárkultusszal való összefüggés vizsgálata már Mannhardt W-nél és Frazer J. G.-nál igen erősen jelentkezik s mindmáig a kutatók érdeklődésében áll. Legújabban Csicserov V. I. és Propp V. J. már idézett munkájában centrális helyet foglalnak el a dramatikus szokások és az agrárkultusz összefüggésének kérdései. Ezek a kérdések helyet kapnak szinte valamennyi agrárkultusszal foglalkozó tanulmányban. Az anyag természetéből, jellegéből adódik, hogy a kutatók eljutnak ehhez a problémakörhöz. Az agrárhagyomány jelentékeny részét dramatikus szokások, színjátékszerű cselekmények, mozzanatok alkotják. Az agrárkultusz egyik legfontosabb, sokat vitatott kérdésében, a gabonadémonok problémakörében a szellemlény, a gabonadémon, a termény „istene" megjelenítésének vizsgálata nyújtja mindmáig a kutatók részére a legnehezebb feladatokat. Azok az etnológusok, akik a dramatikus szokások vizsgálata során a nagyobb, mélyebb összefüggéseket keresték, szükségszerűen eljutottak a maszk, a dráma, a színjátszás eredetének kérdéséhez. Természetszerűleg szükséges és elkerülheteden a problémakör elmélyítése, hiszen ilyen vizsgálatok nélkül aligha tehette volna pl. Nilsson M. P. a gabonadémonokkal kapcsolatban gyakran említett megállapítását, amely szerint a vegetációs rítusokban, ahol egy ember vagy egy bábu áll a rítusok középpontjában, tulajdonképpen szellemnek, istennek a maszkjáról beszélhetünk és éppen a maszkkal, a megjelenítéssel az ember a szellemlény, az isten erejének birtokába igyekszik kerülni. 224 Hasonló gondolat rejlik Meuli K. fejtegetéseiben is, akinek a maszkkal kapcsolatos teóriájára alább visszatérek, amikor azt írja, hogy a drámának és a színjátszásnak a gyökerei az embernek ahhoz a képességéhez vezetnek, amellyel saját énjéről teljesen lemondva valami „más"-nak tud átalakulni. így történt ez pl. akkor, amikor az ember előtt valamikor megvilágosodott a növény csodája: „Ezerszer látta, miként helyezték a vetőmagot a sötét földbe, hogyan csírázott, virágzott és hozott termést, hogyan gyötörték az aratással, csépléssel, őrléssel és hogyan adott neki kenyér formájában friss erőt: ezerszer vette ezt tompa elmével egyszerűen tudomásul. Egy napon azután felismerte, hogy csoda az, amely elragadta: egyszerre csak elkezdett vele együtt mindent átélni és ő is eljátszotta a növény életét. Megjátszotta a gabonagyereket, a kukoricaanyát, ahogyan megérik, majd megöregszik, amint majd eltemetik és amint az új gabona újólag feltámad." 225 222 Vö. pl. Caraman R, 1933. 223 Vö. Sebestyén Gy., 1902a.; Sebestyén Gy., 1902b. 224 Nilsson M. R, 1941. I. 47. 225 Meuli K, é. n. 48-49.
