Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.

kerültek lejegyzésre. A fehér jelmezes alakoskodókra aránylag kevés adat került felszínre. Az újabb gyűjtések nagyszámú példával gazdagították az erre a maszkra vonatkozó ismereteinket. Feltehetően a kutatók korábban kevésbé fordítottak figyelmet erre a jelmezes alakra. A Luca-asszonyra már a múlt századból vannak adatok: „Minthogy sz. Lucza a jámbor asszonyokat és leányzókat életében olykor meglepte, jóra serkentette, rosszért megfeddette, vagy is közönséges magyarán szólva megmeszelte, megkefélte: régi időtől sok helyen egyik-másik nőszemély Luczá-nak öltözik, hosszú fehér lepedőbe burkolja magát és meszelőt kezébe véve esti órákban a rossz lányok feddésére, megmeszelésére házról házra jár."

2 A jelmez, illetőleg a maszk gyakorlatilag az egész magyar nyelvterületen azonos, a típust illetően elhanyagolható lokáks eltérésekkel. Az arcot és vele a fejet fehér lepellel, rendszerint ritka szövésű vászonnal vagy tüllkendővel takarták el. Gyakran belisztezték az arcot, s így alakították a fehér „maszkot". A testre egy vagy két fehér lepedőt borítottak. Az alakoskodó fakanalat, meszelőt, tollseprőt, orsót, keresztet stb. tartott a kezében. Helyi változatok szerint a játékosok bolti maszkokat is használtak, láncot, kötelet kötöttek a derekukra, ostort vittek stb. és a fonóházakban más maszkos alakokkal együtt jelentek meg. Több alakoskodó együttes megjelenése a dramatikus jellegű játékra némi lehetőséget nyújtott. Egyébként a fehér jelmezes alakoskodó „szereplése" Luca estéjén a gyermekek (olykor a felnőttek) ijesztésére, „jóra intésére" irányult a névadó Luca feladatának vallási értelmezése alapján. A Luca-maszkos alakoskodó „játéka" a múlt századi megfigyeléstől napjainkig lényegében alig változott. A recens hagyományban az elmúlt másfél-két évtizedben való gyűjtések szerint a fehér jelmezes Luca-asszony tollseprőt, fakanalat, keresztet vagy meszelőt tart a kezében. Néma alakoskodóként lép a házba, ahol a gyerekeket megfenyegeti, ijesztgeti. A tisztbe mártott tollseprővel „sepreget", a meszelővel „meszel". A fonóházakban — ahol gyakran két-három fehér jelmezes alak jelent meg - táncolt a jelenlévőkkel. Olykor adományokat gyűjtött.

3 A Luca-maszkos alakoskodás elterjedési területe a magyarságnál sokkal nagyobb, mint ahogy a kutatók korábban gondolták. A példák azt mutatják, hogy Luca-asszonyok kelet-, észak- és nyugat-magyarországi területeken ismeretesek voltak. Felbukkantak Erdélyben és a Dunántúlon, valamint dél-magyarországi falvakban is. Feltűnő azonban, hogy a Nagy Magyar Alföld területén csak sporadikusan fordultak elő. Megfigyelésem szerint — különösen vonatkozik ez a református falvakra—a Luca-asszonyok más időpontban bukkantak fel, de nem ezen a néven, hanem csak mint fehér jelmezes alakok, ijesztők jelentek meg a társas szórakozások különböző alkalmain. A Nagy Magyar Alföld falvaiból számos példa ismeretes arra, hogy az őszi, téli időszakban a maszkos alakoskodók között szerepelt egy fehér lepelbe öltözött játékos, aki az esti órákban az utcákon járkált, az ablakok alá állt, vagy be-betért a házakba, ahol tollfosztó, dörzsölő, fonó vagy egyéb jellegű társas összejövetel volt. Ilyen fehér leples maszkosok olyan nagy területen ismeretesek, hogy ez az alakoskodó típus a Nagy Magyar Alföldön általánosnak tekinthető. A fentebbi Luca-maszkoktól alig mutat eltérést. Lényegében csak a megjelenés időpontjában van különbség, de ha figyelembe vesszük, hogy a Luca-maszkos alakoskodók a Luca-napot megelőző időben is felbukkannak, akkor lényegében már nem Luca-maszkról, hanem egy fehér jelmezes alak Luca néven való említéséről beszélhetünk. Továbbá, a Luca-asszony éppen úgy ijesztő alak, akár az alföldi fehér jelmezes alakoskodó. Az arc tökkel való eltakarása, illetőleg a fehér leples alak tök-maszkja csak formai jelleg, mint ahogy a Luca alakoskodók maszkjaiban is különböző variációk figyelhetők meg: kendő, rosta, szita, lisztezés stb. Valószínűnek tarthatjuk, hogy az Alföldön széles körben ismeretes fehér jelmezes alakok késő ősszel, télen a Luca-maszkok körébe tartoznak, sőt sok tekintetben korábbinak tekinthetők, mivel a Luca-maszkos alakoskodók szereplésének vallásos jellegű megnyilvánulásai vannak és lényegében