Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.

egyházi hatásra mutatnak. Nem kétséges, hogy a vallásos jegyeket nem hordozó maszkok a néphagyomány korai rétegébe tartoznak, s szerencsésebb, ha ezeket őszi-téli fehér jelmezes maszkos alakoskodók néven egy csoportba soroljuk. Mielőtt a fehér leples alakoskodókkal kapcsolatban a tanulságokat összegeznénk, a szomszéd és távolabbi népektől való párhuzamokra utalunk. A Luca-asszony európai variánsairól Kretzenbacher, Leopold írt összefoglaló igényű munkát. Az ide tartozó szokásokat elsősorban a szlovéneknél, horvátoknál, cseh-morva területen vizsgálja.

4 E tárgykörben kiemelkedik Kuret, Niko pompás tanulmánya a szlovén télközépi asszonyról.

5 Más munkáiban is ír az ide tartozó maszkos alakokról. Vizsgálataiból kitűnik, hogy a dramadkus szokások jellegzetes csoportját alkotják a téli ciklusban megjelenített nőmaszkos alakoskodók. A szomszédos szláv népek közül a Luca-asszony típusú maszkos alakoskodók a horvátoknál, szlovéneknél, valamint kapcsolódóan a morváknál és cseheknél ismeretesek. A román és az ukrán hagyományban — nyilvánvalóan a liturgikus eltérések miatt — a Lucának nincs szerepe. A szlovákokkal kapcsolódó magyar nyelvterület fehér leples alakoskodóiról korábban említettem, hogy a közvetlen párhuzamait a szlovák, morva, cseh hagyományban találjuk meg. Szlovákiában Luca estéjén vagy Luca napján a leányok, gyakran a fiatalasszonyok öltöztek fel fehér leples alakoskodónak. Hajukat széjjelfésülték, arcukat liszttel befehérítették, lepedőt kötöttek magukra, s többnyire némán végezték cselekvéseiket. Egyes példák szerint leánykák kíséretével mentek házról házra, ahol énekeltek és táncoltak. Ez a szokás összefonódott a nyugad szlovák vidékekre jellemző barborka (Borbála) alakoskodással. Barbara-napon (december 4.) a lányok — általában kettesével — házról házra mentek. Arcukat fehér kendővel takarták be. Olykor egy öregember alakoskodó ment velük, aki kifordított bundát vett fel, kosszarvakat erősített a fejéhez, s adományt gyűjtött.

8 A Borbála-napi kapcsolódást mutatja a Garam menü szlovákok hagyománya is. A Borbála-nap előestéjén a leányok barborkának öltöztek. Kezükben hosszú pálcát tartottak, a pálcán fehér leplet. Házról házra jártak. Szófogadásra, szorgalomra intették a gyermekeket és édességgel ajándékozták meg őket. Ennek a szokásnak a Luca-alakoskodással való kapcsolatát nem nehéz észrevenni. A szokás megismétlődik Luca estéjén is.

7 A fehér leples és ahhoz hasonló alakoskodókat a morva, cseh területek irányában egyre szélesebb körben megtaláljuk. Több helyen a Borbála-naphoz kapcsolódnak a fehér jelmezes alakoskodók, néhol fehérbe és feketébe öltözött maszkos játékosok vonulnak a falun végig. DélCsehországban két, olykor több leány, az Elba környékén két-három férfi öltözött női alaknak, akiket más maszkos alakok {török, kecske, ló stb.) kísértek. A török maszkja tökből készült, akár a fentebb emk'tett magyar fehér leples alakoskodóé. Hasonlóan maszkos alakoskodók jártak Luca estéjén is. A Luca asszony fehér lepedőbe burkolózva járt. A Moldva folyó vidékén kisebb leányok, másutt idősebb leányok, illetőleg asszonyok lisztes arccal, fehér lepellel borítva vonultak fel. Különböző maszkos alakoskodók kísérték őket, mint például szakállas remete, kéményseprő, böllér, molnárlegény, lókupec stb. A morvái szlovákok Luca alakoskodójának répából készített fogai voltak, fejére tejesvödröt tettek, öltözete fehér lepedő volt.

8 A délszlávok köréből a fehér ruhás maszkos alakoskodókra elsősorban a horvát és szlovén néphagyomány nyújt számos példát. A Vajdaság területén Luca napján férfiak öltöztek női ruhába, meglátogatták a fonóházakat, a gyermekeket, s a jelenlevőket ijesztgették.

9 A Brács szigetén élő horvátok körében asszonyok öltöztek Lucának. Fehér ruhát vettek fel, vagy fehér lepedőbe burkolóztak. A Luca-asszony a gyermekeknek ajándékot osztogatott.

10 Az Alpok vidékén, a Felső-Bohinja völgyének nyugati területén lakó szlovének körében a maszkos női alak mint ijesztő, rémisztő figura jelent meg, s többnyire a Miklós-napi felvonuláshoz csatlakozva. Ez a pehtra, pehta (Perchta) néven ismert alakoskodó. A szlovének körében ez az alakoskodó megjelent a karintiai területeken