Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.
S bár a finnugor népek medvekultusza lényegében megegyezik az indogermán népek medvekultuszával, teoredkusan felvethető a magyar elemeknek egy hajdani finnugor réteggel valamilyen szálon való kapcsolata. Anélkül azonban, hogy azt hitelt érdemlően tudnánk bizonyítani, csupán a kérdés felvetéséhez néhány párhuzamosságot, hasonlóságot és egyezést emHtünk a magyar, a vogul és az osztják játékok köréből. A vogulok (manysi) és az osztjákok (chand) medvekultuszával kapcsolatban rendkívül figyelemre méltóak a medvevadászat utáni lakomán tartott dramadkus játékok. Ezeknek több olyan jelenete és maszkos szereplője van, amelyeknek a párhuzamai ismeretesek a magyar népi színjátszásban is. A párhuzamokhoz tartozik a vogul medveünnepek ornitomorf maszkja és a magyar dramatikus szokások, népi színjátékok ornitomorf maszkja. E tekintetben különösen figyelemre méltó a vogul darumaszk és a magyar gólyamaszk. A darumaszkot egy fából faragott csőrrel alakítják. A csőr alsó része zsinórral mozgatható. A darut alakító játékos eltakarja magát, a darufejet egy boton a feje előtt tartja. Játék közben a csőrrel csattogtat. Meglepően hasonló, sőt lényegében ezzel megegyezik a magyar gólyamaszk. Az egész magyar nyelvterületen ismeretes. Gólyának öltözött személyek megjelentek a farsangi játékokban, a fonóházakban és a lakodalmakban. A gólya alakítása szinte pontosan megegyezik a vogul daru alakításával. A nyélhez erősített fából készült csőr két részből áll. Az alsó rész mozgatható, amelyet a játékos csattogtat. Ezzel utánozza a gólya hangját. A játékost lepedővel takarták le, amely alól csak a gólya csőre látszott ki. A gólyamaszk és a darumaszk feltűnő egyezése nem hagy kétséget a tekintetben, hogy a gólya ekvivalens a daruval, és a magyar néphagyománynak olyan kulturális emléke, amelynek az eredete a magyarság kereszténység előtti hiedelemvilágában gyökerezik. A medveünnep sajátos jelenete egy álhalott feltámasztása. A jelenet azzal kezdődik, hogy egy férfi véres késsel jelenik meg a házban és közli, hogy egy ifjút megöltek. Ezt követően a „halottat" beviszik a szobába, és a padlóra helyezik. A játékosok körülállják és élesztgetik. Az álhalott egy bizonyos idő után emelgeti a kezét, a fejét, igyekszik felállni, visszahanyatlik, majd végül lábra áll. Feltámad. Ezzel a játék véget ér." Ehhez hasonló álhalottas játékra a magyar néphagyományban bőséges párhuzamok ismeretesek. A nagyszámú variáció főbb jellemzői a következők: Egy legény halottnak tetteti magát. Egy asztalra fektetik. Letakarják lepedővel. A játék szereplői: a pap, a kántor, a halott felesége, gyermekei és a rokonok. Az álpap obszcén szavakkal búcsúztatja a halottat, aki a lepedő alatt egy falloszt imitáló botot emelget. A jelenet rendkívül komikus, a valóságos temetés paródiája. A jelenet végén a halott feltámad. (L. részletesebben a Halottasjáték, halottas tánc és a halottkultusz című fejezetet.) A vogul és az osztják medveünnepek játékaiban a medve alakítása, a daruval való jelenet és az ifjú halálának és feltámadásának jelenete meglepő hasonlóságot, sőt, egyezést mutat a magyar játékokkal. Ez önmagában kapcsolatot nem bizonyít. Ilyen és ehhez hasonló játékok Európában széles körben ismeretesek. A játékok funkcionáks vizsgálata azonban azt mutatja, hogy több motívum visszavezethető a magyarságnak a kereszténység felvételét megelőző kultúrájába. Ilyen összefüggésben nem elképzelheteden, hogy ezek a magyar játékok nem csak párhuzamként tekinthetők, hanem genetikailag is kapcsolatba hozhatók a vogul és az osztják medveünnepek játékaival. Mind a magyar, mind az európai medvemaszkos játékok azt igazolják, hogy a vizsgálatok során nem kerülhetők ki a medvekultusszal összefüggő kérdések. Kétségtelenül igaz, hogy a medvemaszkos játékok legegyszerűbb magyarázata az lenne, ha azok mintaképét a vásári medvetáncoltatók mutatványaira vezetnénk vissza. Nyilvánvaló, hogy ezzel a hatással is számolni kell. Az archaikus és az új elemek kapcsolódása, új formák és funkciók alakulása a népszokások egész területén megfi-