Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.

termékenységi rítust, a vegetáció kultuszát illetően. Ezek a mozzanatok a funkciójában már teljesen átalakult komikus felvonulásokban, játékokban is felfedhetők. A magyar hagyományról összegzésül megállapíthatjuk, hogy kecskemaszkos játékokkal elsősorban Kelet-Magyarországon és az erdélyi magyar néphagyományban találkozhatunk, de feltűnik a kecskemaszk a Felvidékkel kapcsolódó peremterületeken is. A legfontosabb kutatási problémát a turca-turoâmaszkkal való kapcsolatok nyújtják. Az eddigi vizsgálatok alapján úgy látom, hogy a turka alakoskodás elsősorban Erdély területén és a magyarországi románok körében ismeretes. A formai hasonlóság alapján a turca, a capra és a bre^aia azonosítása kézenfekvőnek tűnik, ennek nyomán pedig lehetséges volna az erdélyi és a magyarországi román turca — turka moldvai és munténiai kapcsolatainak megállapítása. Úgy látom azonban, hogy a különbség lényegesen több, mint a hasonlóság, és a három maszkos alak között a kapcsolat funkcionális szempontból kevésbé egyértelmű. A turca megölése, halála és feltámadása pedig mindenképpen felveti a kecskemaszkos játékok hajdani kultuszokkal való kapcsolatát. A terminológiai egyezések és különbségek, a megjelenítési módok és a szokás bemutatásának időpontja, továbbá etnikai-történeti okok alapján a román turca típusú teriomorf maszkkal kapcsolatban úgy látom, hogy a Kárpát-medencén túli román területekre a turca név nem került át, és így az elnevezést illetően az interetnikus kapcsolat a Kárpát-medence területére szűkül. Sőt a magyar nyelvterületen még kisebb területre korlátozódik. A Dunántúlon és a Nagy Magyar Alföldön a magyar népnyelvben a turca név ismereden, s ugyancsak ismeretien a kárpátaljai ukránok körében. A turca terminológia azonban a teriomorf maszkra és játékra vonatkozó gazdag hagyománnyal turon — turon formában szlovák és lengyel területen széles körben ismeretes.

77 Az erdélyi magyar, román, a szlovák és a lengyel hagyományokhoz kapcsolódó turka, turca-, turon-, turon- és /èo^maszkok az együttélés következtében számos helyen összekapcsolódtak, s jól mutatják a Kárpát-medence népei közötti sok évszázados kapcsolatokat. Az interetnikus kapcsolatok történelmi és etnológiai hátteréhez fel kell tárnunk a migrációs, kolonizációs és asszimilációs folyamatokat, amelyek nyomán ezeknek a teriomorf maszkoknak a különböző típusai a Kárpátmedence területén élő népek hagyományában napjainkig megmaradtak. Medvemas^kos

játékok A magyar dramatikus népszokások legtöbb problémát felvető állatmaszkos alakja a medve. Annak ellenére, hogy medvemaszkos játékok az egész magyar nyelvterületen ismeretesek voltak, a vizsgálat során felvetődtek a más népektől való átvétel kérdései. Főleg az állt előtérben, hogy a medvemaszk visszavezethető-e a magyarság ősi kultúrájára. Idevonatkozóan eltérőek a vélemények, mint ahogy abban sem egységesek a feltételezések, hogy a medvemaszkos játékok egyáltalában kapcsolatba hozhatók-e a medvekultusszal, különösképpen a finnugor népek medvekultuszával, és nem pusztán csak egyszerű utánzással, a vásári medvetáncoltatók népi megjelenítésével állunk-e szemben? Mielőtt megkísérelnénk választ keresni a felvetődő kérdésekre, néhány példával bemutatjuk a medvemaszkos játékok főbb formáit. Amint említettük, medvemaszkos alakoskodásra az egész magyar nyelvterületen vannak adatok. A medve a farsangi játékoknak különösen kedvelt alakja volt. Többnyire a felvonulás menetében kapott helyet. Megjelent azonban a szobai játékokban is, így pl. a fonóházakban és a lakodalomban. A medvét alakító játékost szalma- vagy gyékénykötéllel csavarták körül, olykor az öltözete rossz ruha vagy bunda volt. Fejére álarcnak zabostarisznyát húztak, amelyen füleket alakítottak ki, korommal szemet, orrot, szájat rajzoltak rá. Egy alakoskodó láncon vezette a medvének öltözött