Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.

Az első csoportba sorolható halottas tánc valóságos temetéshez kapcsolódik, s nagy múltú szokáshagyomány körébe tartozik. Recens anyag közlésével számos munkában találkozunk. A tánc voltaképpen része annak a sajátságos temetési szokásnak, amelyben a halott lakodalmát tartják, illetőleg, amelyben a halotti tort ülik meg. A Balaton-melléki lakosság temetkezési gyakorlatában nagy jelentősége volt a tornak, ha legény vagy hajadon halt meg. Ilyen esetben nagy tort ültek, mert úgy vélték, hogy azzal az elhunyt legény vagy leány lakodalmát tartják. Pécskán, Szőregen, Tápén a múlt század második felében általános volt a halottas tánc. Pécskán a legény, illetőleg a hajadon temetésekor megtartották a lakodalmát is. A halottat zeneszóval kísérték a temetőbe és a sírnál, valamint a halottas házban táncoltak. Más Csongrád megyei példa szerint is „ha legény, vagy leány hal el, pajtásai megjelennek nemcsak a temetésen, hanem a toron is, a hol ilyenkor tánczolnak és dalolnak, nem azért, hogy mulassanak, hanem azért, hogy ellakják a holtnak a lakodalmát. Szabolcs megyéből is van adat arra, hogy a legény temetésekor a halotti toron zenéltek és táncoltak. Szatmári példák is mutatják e szokás gyakorlatát. Ha ifjú halt meg, népes tort tartottak. „Meglakták" a lakodalmat a temetés napján. A zeneszóval való temetésre a század elején Gömörből is vannak adatok. A párhuzamokra bőséggel hozhatnánk további példákat.

18 Ami számunkra a halottas játékkal összefüggésben lényeges: a halottas tánc nem valami sajátságos, egyedileg jellemezhető tánc, és voltaképpen nem is egy tánc, hanem tánc, táncok, amelyeket a temetés alkalmával rendszerint az ifjak halotti torán jártak. A döntő kérdés tehát itt az, hogy a halott temetése alkalmával táncoltak. A Magyar Simplicissimus nyomán sajátságos táncról olvasunk. Ez azonban a temetési paródiához kapcsolódott, noha nem tűnik ki a leírásból, hogy milyen volt ez a tánc. A temetési paródiához kapcsolódó táncról éppoly keveset tudunk, mint a temetőkerti, a halottas házbeli táncról. A Simplicissimus nyomán sem állapítható meg a tánc jellege. Feltehetően olyan táncról van szó, amelyet más alkalommal is jártak. A Simplicissimus leírásából egy különös táncról olvashatunk ugyan, de ez egyszerűen vonatkozhat arra, hogy különös körülmények között járták a táncot, hiszen a „ravatal" mellett és a magát halottnak tettető személlyel táncoltak. A temetési paródia számos változatához kapcsolódik a tánc, amint arról a történeti anyag és a recens hagyomány tanúskodik. A lakodalmi halottas játékok természetszerűleg párosulnak a tánccal. Közvedenül a „szertartás" után maguk a szereplők is táncra perdülnek, és így ebben az összefüggésben valóban halottas táncról beszélhetünk, anélkül azonban, hogy a tánc egyedi jellegű lenne. A temetési játék tánca többnyire csárdás, de lehet bármelyik „divatos" tánc. Amint azonban a nagyszámú példából kitűnik, a lakodalmi halottas játék bemutatása alatt voltaképpen nem táncoltak. Sporadikus példák szerint a játékosok az álhalottat átugrálják, körbejárják, kezüket hátra teszik, illetőleg a halottra, a földre támaszkodnak. A körbejárás ritmikus tagolásából arra lehet következtetni, hogy énekre járták körbe-körbe a halottat.

19 A tánc jellegével kapcsolatban lényegében ezt figyelhetjük meg a farsang alkalmával, a farsangi paródiáknál is. A hertelendyfalvai székelyeknél a farsangi halottas játék bemutatása, voltaképpen siratása után, tehát nem a játék alatt, az ún. vornyik-táncot járták, majd hamvazószerdán a hajnali órákban a létrára fektetett halottat végigvitték a falun. A farsangi bálon részt vevő táncosok párosával követték és egész úton a vornyik-tánc énekeit dalolták folyton ismételve, amíg a falu végén a halottat a lajtorjáról leborították. Ezt követően a „halott emlékére" volt még egy ének és egy tánc. Ipolydamásdon a halottat a táncházba vitték, ahol a pap mészbe mártott meszelővel meghintette a koporsót és a koporsó körül eljárták a farsangi utolsó táncot. Csikmenasági szokás szerint a farsangi bálon tánc közben a magát halottnak tettető legényt karjánál és lábánál megfogták, hassal felfelé felemelték és így táncoltak vele. Ez a „halottal" való táncolás meglepően emlékeztet a Simplicissimus által