Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.

tekben is vannak példák, de ez az általános jellemzést döntően nem érinti. Ha a szereplők rétegbeli hovatartozását vizsgáljuk, kitűnik, hogy e tekintetben differenciálódás nincs. A játékban társadalmi különbségtől függedenül részt vettek szegények, jómódúak, pásztorok, iparosok stb. egyaránt. A szereplők kapcsán meg kell emk'tenünk a közönséget is. A temetési paródia közönsége a lakodalomban a násznép, munkaalkalmakkor a munkacsoport tagjai, s külön is megemlítjük — bár ugyancsak munkaalkalmi résztvevők — a fonóház közösségét. A lakodalmi prédikációs halottas játék közönségével kapcsolatban rendkívül fontos hangsúlyoznunk, hogy a felnőtteken kívül a játéknak a lakodalomban jelen levő gyermekek (8—12 é.) is nézői, figyelői. Saját kutatásaim során megfigyelhettem, hogy éjfélkor, sőt, még hajnalban is a tizenéves gyermekek együtt vannak a felnőttekkel, élénk részesei a lakodalom minden mozzanatának. Ezt azért szükséges hangsúlyoznunk, mert a parodisztikus halottas játéknak is passzív résztvevői, abból nincsenek kirekesztve, noha a halottas játék olykor meglepően trágár, obszcén szövegében és egyes cselekvési mozzanatában is. Olyan, elsősorban pszichikai tényezők működnek ebben közre, amelyek a játék funkciójával állnak összefüggésben. A szervezők kiváló játékos egyénekkel és közönséggel kapcsolatban összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a prédikációs halottas játékokban rendkívül fontos szerepe volt az individuumnak, az egyéni kezdeményezésnek, ugyanakkor a nézőknek, a közönségnek a játékkal szembeni magatartása éppoly döntő volt, mivel a játék folyamán a jelenlévők lényegében a cselekmény részeseivé váltak, s akiknek a pszichikai hozzáállásától nagymértékben függött a bemutatás, a dramatikus játék, a közös és az egyéni produkció sikere. A halottas játékok színhelyeiről már tettünk említést. A színhely a prédikációs halottas játék bemutatásának alkalmától függően lehet: 1. lakodalomban a szobában, 2. munkaalkalmakkor a pajtában, csűrben, hodályban vagy olykor nyílt téren, 3. farsangkor a fonóban, kocsmában vagy a táncházban. A felvonulós halottas játékokra azonban csak az utcán, a falu terén vagy a falu végén kerül sor. Némely változatban a felvonulás a kocsmában, táncházban - zárt helyen, „álló helyzetben" — prédikációs temetési búcsúztatással ér véget. A színhely voltaképpen „színpad" is; meghatározza és rögzíti a játék bemutatásának terét. A zárt helyen bemutatott jelenetre a helyiség közepén kerül sor. A nézők a játékosoknak szabadon engedett helyet körbefogják, és a szereplők a közönség által kialakított kör közepén játszanak. Hasonlóképpen helyezkednek el a szereplők és a nézők a prédikációs halottas játékok szabadban (pl. aratáskor) való bemutatásakor is. A magyar prédikációs temetési paródiákat jellegzetesen és sajátosan belső fejlődésű népi színjátékoknak tekinthetjük. Korántsem arról van azonban szó, hogy a játék magja, alaprétege nem kapcsolódhat a kárpát-medencei népek, sőt, tágabb értelemben az európai népek hagyománykörébe! Számos motívum az indoeurópai kultúrában gyökerezik. Ezekre a motívumokra épült a halottas játék, amely autochton fejlődéssel a népi színjáték több szép példáját eredményezte. A halottas játékok nagyszámú párhuzamait figyelhetjük meg az európai népek hagyományában. A Kárpát-medence és általában Európa népeinél a halállal, a temetéssel kapcsolatos valamilyen változata ismeretes. A játék az európai néphagyományban főleg a farsanghoz, illetőleg kalendáris alkalomhoz kapcsolódott. A színjátéki változatok elsősorban a magyar hagyományban alakultak ki. A temetés paródiája önálló játékként a Kárpát-medence népeinél a magyarokon kívül elsősorban a szlávoknál volt ismeretes. A játék nagyszerű változatait találjuk meg a kárpátaljai ukránoknál. Hasonlósága, illetve egyezése a magyar hagyománnyal nagymértékben szembetűnő. A játszás alkalma azonban eltérő. A kárpátaljai ukránoknál a halottas játékot halottvirrasztás alkalmával játszották, de a keleti szláv hagyományban a halottas játékok a legkülönbözőbb kalendáris ünnephez kapcsolódva is előfordultak. Az újabb szovjet kutatás rámutatott arra, hogy az orosz hagyományban a halottas játékoknak különösen nagy jelentősége volt a karácsonyi ünnepkör szokásaiban. Az északi