Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.

oroszoknál rendkívül népszerű játék volt. Néhol, mint pl. a Vologodszkij gubernabeli Nikolszkij kerületben nemcsak az ifjúság, hanem a nős emberek is részt vettek a játékban. Egy magát halottnak tettető férfit deszkára vagy szánra fektettek és a gyászolók jajgatása, siratása közben a házba vitték. A Kosztroma kerületből származó leírás a halottat játszó férfi öltözetét pontosan bemutatja: fehér ing, fehér nadrág, új cipő volt rajta. Derekát háziszőttes öv fogta körül, arcát kendővel letakarták, olykor tölgyfakéregből vagy nyírfakéregből készített maszkot tettek rá. Más változat szerint a teljesen fehérbe öltöztetett halottnak az arcát zabliszttel bedörzsölték, a szájába répából készített fogsort tettek. A játékban pap, kántor, sekrestyés és a halott rokonsága szerepelt. A pap gyékényből készített miseruhát öltött magára, papírsüveget tett a fejébe. Kezében füstölőt tartott: egy használt edénybe izzó parazsat tettek, arra mohát és szárított tyúktrágyát. A kántor kaftánt vett fel, a haját copfba fonta. A siratóasszonyok fekete kendőt kötöttek. A csoportban egy nőnek öltözött férfi kosárban élelmet vitt a halotti torra. Egyes variánsok szerint ez az „élelem" lótrágya volt. A szoba közepén letett halottat körülállták és parázna szövegű, olykor káromkodásokból összeállított dalokat énekeltek. A pap az egyházi temetés mozzanatait utánozta, majd a búcsúztatás után a jelenlévő lányoknak a halottat meg kellett csókolni. Ide kapcsoljuk a Mavruh néven ismert színjátékot, amely a Szmerty i pogrebenyije Malbruka című ballada átirata a karácsonyi alakoskodó játékok halottbúcsúztatásának megfelelően. Századunk elején Oncsukov N. E. jegyezte le a játékot Nyizmozer faluban. A játékban a meghalt Mavruhot egy deszkán vagy padon a színpadra vitték. Fehér ing, fehér nadrág, fehér kucsma volt rajta. A pap csuhát vett fel, kezében fából készített keresztet tartott; egy könyv és egy füstölő is a kellékeihez tartozott. A füstölőbe szárított tyúktrágyát tettek. A halottat parodisztikus szertartással temették el. Az egyházi énekeket elferdítve, humorisztikus szöveggel énekelték.

6 A keleti szlávoknál temetést utánzó játékot karácsony időszakától farsang végéig bemutattak. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a temetési játékoknak az a formája, amellyel farsangkor találkozunk — amint ahogy ezt fentebb említettük - több vonatkozásban eltér a szobában előadott játékoktól. A keleti szlávok farsang utolsó hetén rongybábut vagy szalmabábut vittek végig a falun és azt mintegy kivégezték, darabokra szaggatták. A processziónak temetési jellege volt. Farsang utolsó vasárnapján a leányok és az öregasszonyok szalmából bábut csináltak. Női ruhába öltöztették, kendőt kötöttek a fejére. Egy öregasszony papot alakított. Gyékényfonadékot borított magára. Ez helyettesítette a miseruhát. A füstölő egy zsinórra kötött edény volt. A halottas menet élén két személy karonfogva vitte a bábut. Mögöttük haladt a pap és őt követték a gyászolók, akik különböző dalokat énekeltek. A falu végén a bábut széttépték. A pap a valóságos temetésnek megfelelően végzi a szertartást, füstöli a halottat, halleluját kiabál, a gyászolók is kiabálnak, jajgatnak, énekelnek és természetesen a saját maguk által parodizált temetési szertartáson jól szórakoznak. Ilyen és ehhez hasonló ceremónia pünkösdkor és a nyári napforduló idején, Szt. Iván napján is szokásban volt. Pünkösd előtti héten nyírfát vittek a faluba. Férfi vagy női ruhába öltöztették. Pünkösdkor a mezőn széttépték, beledobták a rozsba, vagy abba beleállították, vagy pedig vízbe vetették. Az Iván-napi tűzben bábukat égettek el. A temetési szertartásokhoz tartozik Kos^froma, Jari/ó, Moréna stb. temetése is. Ezeket a férfi- vagy női ruhába öltöztetett bábu személyesítette meg. Végighordozták a falun, azután vízbe vetették vagy eltemették a mezőn.

7 Mind a szláv, mind más európai nép halállal, temetéssel kapcsolatos játékai az alapvető motívumokban meglepően hasonlóak. Nyilvánvaló, hogy ezek a motívumok az európai halottas játékokat összekapcsolják. Számos példa mutatja, hogy a halál, a temetés, az ősök kultusza, a fallosszal összefüggő termékenységi rítus stb. a népek ősi kultúrájáig vezethető vissza. A színjátékok ezekre épülve sajátosan alakultak — egymástól függedenül - a különböző népek, így a magyarok hagyományában is.