Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.

a közösség minden tagja részese volt. Éppen ezért a disznótor alkalmának rendkívül fontos szerepe volt a dramatikus népszokások hagyományozódásában, a játékok és a maszkos alakoskodások fennmaradásában. A fentiekben áttekintettük a különböző szokásalkalmakat és azok leggyakoribb játéktípusait. A rendszerezés és a bemutatás azonban más szempontoknak megfelelően is végezhető. Schmidt, Leopold a népi színjátékokat két nagy csoportba sorolja. így beszél helyhez kötött játékos szokásokról, felvonulós, processes játékokról, szpbajátékokról, nagyjátékokról, csoportjátékokról és bábjátékokról} Anélkül, hogy erről a csoportosításról részletesebben szólnánk, szükséges megjegyezni, hogy egy ilyen rendszerezés az átfedés veszélyét rejti magában. A játékok vizsgálata egy sajátos rendezési elv szerint történik, amely a színjátszás helyét, alkalmát és formáját egymással és a színjátéki műfajokkal keveri. Gyakran a dramatikus népszokásokat a kutatók két nagy, az ún. „világi" és „egyházi" csoportba sorolva tárgyalják. Kretzenbracher, Leopold hangsúlyozza, hogy a kettő között nehéz a határvonalat meghúzni, mivel a szakrális és a burleszk ugyanazon a játékon belül is szorosan összekapcsolódik. Ő maga egyébként a steiermarki színjátékokat témakörök szerinti csoportosításban mutatja be.

2 A román Vulcänescu, Romulus maszktípusok szerint csoportosítja mindazokat a szokásokat, amelyekben alakoskodók jelennek meg. Ebben a vizsgálatban a maszkok formája, anyaga, használatának a módja áll a figyelem előterében. Teljes következetességgel azonban ezt a szempontot nem tudja érvényesíteni. Vannak bizonyos alkalmak, így pl. a lakodalom, a temetés, amelynek a maszkjait külön csoportba sorolja, azaz tehát a játszási alkalmak és a maszktípusok olykor nem kerülnek egy fejezetbe.

3 Ezt a váltakozást más feldolgozásban is megfigyelhetjük. Az ugyancsak román anyagot bemutató Vrabie, Gheorghe a főbb maszktípusok mellett külön szól a liturgikus játékokról, a karneválról stb.

4 A csoportosítási problémák a dramatikus népszokásokat és népi színjátékokat tárgyaló munkákban általában felvetődnek. Egységes szempontokat aligha lehetne megállapítani a különböző népek anyagának a bemutatására. Annál is inkább, mivel népenként lényeges eltérések figyelhetők meg mind az alkalmakat, mind a játéktípusokat illetően. Az orosz népi színjátszás kutatói pl. e műfaj alá sorolva tárgyalják a vásári színjátszást, a hivatásos népi mulattatókat, a rítus játékokat, a különböző bábjátékokat, szokás játékokat, főleg a lakodalmakat és azokat a sajátos színdarabokat is, mint pl. a Car Maximilián vagy a Lodka.

5 A játszási alkalommal gyakran összefüggésben állnak egyes játéktípusok. Különösen vonatkozik ez a nagyobb kalendáris szokásalkalmakra, mint pl. a farsang, amelyben a vetélkedő játékok nagy számával találkozunk. A típus szerinti csoportosítás fontos rendezési elvként is szerepelhet. Dömötör Tekla éppen a vetélkedő játéktípusokat vizsgálva egész sor változatot sorol ebbe a csoportba, hangsúlyozva, hogy a játékok jelentékeny része ebbe a kategóriába tartozik.

6 Xultusz- és rítusé Cemef^a dramatikus játékokban Mind az európai, mind az Európán kívüli népek maszkjaival, dramatikus szokásaival, színjátékaival és az ezekhez gyakran kapcsolódó táncokkal foglalkozó kutatók nagy figyelmet fordítottak, olykor vizsgálatuk középpontjába állították a mítoszokkal, kitituszokkal és a különböző rítuscselekvésekkel való