Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.

szükség a kialakulás időpontjának és a játék elterjedési területének megállapításához. A versek minden bizonnyal egy forrásra vezethetők vissza. A diákirodalom hatásával föltédenül számolni kell. A lakodalom kedvelt játékai közé tartoztak az ítélkező és álkivégzp, illetőleg a kakast vagy más állatot megölő játékok. Ide vonatkozóan a jeles napok játékaival kapcsolatban már említettem példákat. Utaltam arra, hogy a kivégzéssel, megöléssel záruló ítélkező játékok az európai farsang jellegzetes szokáshagyományába tartoztak. A nagyszámú példa a lakodalmi és farsangi játékok összefüggéséről tanúskodik. Az ítélkező játékok a lakodalomba a farsangi szokáskörből kerültek át. Ennek a feltételeihez minden bizonnyal hozzájárult az, hogy a lakodalmak főleg farsang idején voltak. Az átkerülés azonban nem volt véleden, mint ahogy azt az ítélkező játékok funkciója bizonyítja. A lakodalom állatalakoskodásában a legnagyobb jelentősége a lóalakításnak volt, azonban a medve-, a bika vagy a kos- és a gólyaalakoskodás is előfordult. A ló és a gólya az alföldi és dunántúli lakodalmakban egyaránt ismeretes, a medve azonban főleg az alföldi falvakban jelent meg. A példák azt mutatják, hogy a medve mindenekelőtt a fonó, a farsang, a munkaalkalmak hagyománykörébe tartozik, a lakodalomban csak sporadikusan jelent meg. Az egyeden és minden tekintetben figyelemre méltó ornitomorf maszk a lakodalomban a gólya, olyan kapcsolatokra hívja fel a figyelmet, amely nyomán ez a maszk minden valószínűség szerint a magyarság honfoglalást megelőző kultúrájáig vezethető vissza. Ha a közelmúlt vagy akár egy-két évszázad lakodalmi játékait vizsgáljuk, azok funkcióját elsősorban a szórakoztatásban, a múlatásban jelölhetjük meg. Nyilvánvaló, hogy ezek a játékok a szertartások kialakulása után kerültek a lakodalomba. A lakodalom tehát csak egy hely, alkalom a színjátszásra, a játékos kedv kielégítésére. A játékok ereded funkciója a népi kultúra egészében tárul elénk. Egy ilyen vizsgálat nyomán kitűnik, hogy a mai tréfás játékok hátterében az ősök kultusza, agrárkultusz, termékenységvarázslás, áldozatok, preventív és produktív rítusok állanak. A naptári év nyújtotta alkalmak és a lakodalom mellett a népi dramatikus játékok színhelyei közé tartoznak a munkaalkalmak is. A népi dramatikus játékok rendkívül figyelemre méltó repertoárja bontakozik ki előttünk a munkaalkalmak színjátszásában. A különböző társaságban végzett munkaalkalmakkor a maszkos alakoskodó játékoknak szinte valamennyi változatával találkozunk. A munkaalkalmak játékai szoros kapcsolatot mutatnak a kalendáris szokáskör és a lakodalom színjátékszerű szokásaival. Mindazok a játékok, jelenetek, maszkos alakok, amelyek a munkaalkalmakon ismeretesek, a magyar népi dramatikus szokáshagyomány repertoárjából eredtek. Ezek a játékok néhány tipikusan munkaalkalmi szokás - szüret, disznótor egyes játékai — kivételével más alkalmak színjátszó hagyományában is előfordultak. Jól mutatja ezt a fonó hagyományköre, amelyben a magyar népi színjátékok különböző változatai, maszkos alakok, teriomorf és antropomorf figurák egyaránt megjelentek. A fonóház mindenütt a magyar nyelvterületen jelentős munka- és szórakozási hely volt. A folklór különböző műfajainak élete jól mutatja, hogy szerepük a népi kultúra funkcionálásában, a hagyomány megőrzésében és a hagyományozódásban rendkívül fontos volt. A munka és szórakozás kapcsolatára a fonó mutatja a legjobb példákat. A munka közbeni szünetek vagy a munka befejezése utáni közösségi együtdét a folklórműfajok éltetője volt. Ebben a miliőben a fonó a népi színjátszás legfontosabb és legalkalmasabb helyévé vált. A történeti adatok szerint a fonónak a színjátszásban betöltött szerepe minden más alkalomnál jelentősebb volt. A fonóház mint színhely, kiválóan megfelelt a játékok, a maszkos alakoskodások bemutatására, s nagymértékben hozzájárult a népi színjátszás fejlődéséhez, a játékrepertoár hagyományozódásához. A fonó olyan színhelynek tekinthető, ahol a játékosok és a közönség szoros kontaktusban állt egymással, és ez a kapcsolat kedvezően hatott a népi színjátszás fejlődésére és a játékvariánsok kialakulására. A fonóbeli színjá-