Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.
A magyar nyelvterületen a téli ünnepkör valamelyik alkalmán — karácsony, szilveszter és újév napján - csoportos felvonulások széles körben ismeretesek voltak. A felvonulást zajkeltés — kolompolás, kürtölés, ostorpattogtatás - jellemezte. A zajkeltő felvonulás farsangkor, főként húshagyókedden megismédődött. Ezekhez hasonló szokásokat az európai néphagyományban Márton napjától kezdődően Szent György napjáig különböző időpontokban gyakoroltak. Bennük a játékra, a szórakozásra vonatkozó mozzanatok hangsúlyozottan előtérben álltak. A magyar hagyományanyagból egyértelműen kitűnik, hogy a zajkeltő szokás nagyrészt a pásztorság hagyomány körébe tartozott. A pásztorok karácsonyi, szilveszteri és újévi koledálása bőség- és szerencsekívánó jellegű volt, s összekapcsolódott a pásztorok alkalmi adományszerzésével, megajándékozásával. Az ún. nyájfordítás, amely szokás a hagyománykör egyik variánsa, funkcionálisan szintén mágikus jellegű. A farsangi kongózás, kolompolás hasonlóképpen e hagyománykörbe tartozik. A farsang a legkülönbözőbb népi játékok kiváló alkalma volt. A példák jól bizonyítják, hogy a színjátékoknak, alakoskodásoknak szinte minden típusa, változata előfordul a farsangi hagyománykörben. A farsangi szokásokat két nagy csoportba sorolhatjuk: az egyikbe az egyén individuális, főként termés- és bőségvarázsló cselekedetei tartoznak, a másikat az egész közösségre vagy kisebbnagyobb csoportokra kiterjedő nyilvános, közös alakoskodó játékok alkotják. A farsangi szokások évszázadok alatt erős tartalmi és formai változásokon mentek keresztül. Azonban a közelmúlt és napjaink hagyományaiban is kimutathatók a korábbi időszakok archaikus elemei. A farsangi játékok a magyar nyelvterületen általában a farsang utolsó három napjához (farsangvasárnap, farsanghétfő, húshagyókedd) kapcsolódtak. A farsangi hagyománykörben szinte majdnem minden maszkos alakoskodás előfordul, részint a szabadtéri játékokban, részint a szobai jelenetekben. A farsang időszakának szobai játékai a fonóban kerültek bemutatásra. Ezek a játékok azonban a tél folyamán a legkülönbözőbb időpontokban és alkalmakkor (kukoricafosztóban, tollfosztóban, disznótor alkalmával stb.) is előfordultak. A felvonulós és szobai játékok jellegük szerint külön-külön csoportba tartoznak. A felvonulós játékokban a maszkos alakoskodók számos típusát láthatjuk. Az antropomorf maszkok közül a genre-alakok, a cigány, zsidó vándorárus, borbély, orvos, katona, betyár, koldus stb., a teriomorf maszkok közül elsősorban a medve, néhol pedig a ló és a kecske jelent meg. A magyar farsangi hagyományra a téltemetés, a halottas jelenetek, bíráskodási és tréfás kivégző játékok jellemzőek és ezeket általánosnak tekinthetjük. A farsangvégi felvonulásban álhalottat, annak helyettesítőjét, szalmabábut vagy -állatot, egyéb kellékeket temettek el, esedeg széttépték vagy vízbe vetették. Az európai párhuzamok a farsangvégi szokások nagyfokú hasonlóságát mutatják. A hasonlóságok, a gyakran meglepő egyezések hátterében minden kétséget kizáróan olyan általános emberi képzetek állnak, amelyek a kereszténységet megelőző kultúrában alakultak ki. Az archeforma eredetét abban a kultúrában nyomozhatjuk. A játékvariációk azt mutatják, hogy a szokásban, rítusban évszázadok, évezredek alatt sajátos átalakulás, formai és tartalmi változás következett be. Ezt láthatjuk pl. az ekehúzás rítusában is. A farsangi időszak jellegzetes, Európa-szerte elterjedt szokása a tőkehúzás vagy tuskóhúzás, amelynek sajátos kontaminált változatai ismeretesek Magyarország nyugad területein. A szokás egy ősi mágikus rítus kereteit kibővítve napjainkra komikus dramadkus játékká alakult. A szokás két jól elkülöníthető része, a rönkhúzás és az álesküvő közül etnológiai szempontból elsősorban az előbbi érdemel figyelmet. Jóllehet, ereded funkciója napjainkra már elhomályosult, az analóg példák a rönkhúzást az ekehúzás mágikus célú cselekvéseihez kapcsolják. A rituális szántás új funkcióval a farsangi szokáskörbe került és több változat szerint a szimbolikus házassághoz kapcsolódott. A farsangi felvonulós szokások között találunk olyanokat, amelyekben álbírósági tárgyalás nyomán alakoskodókat vagy bábukat, illetőleg állatokat ítéltek halálra és a személyeket imitálva, az állatokat ténylegesen kivégezték, megölték. Az ítélkező játékok, a bírósági procedúrát parodizáló