Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.

jelenetek az európai néphagyományban széles körben elterjedtek. A magyarság körében személyeket elítélő játékok elsősorban a felvidéki területeken, a palócok körében, az állatokat kivégző játékok pedig főleg Kelet-Magyarországon és Erdélyben fordultak elő. Ha a magyarsággal együttélő idegen, illetőleg szomszédos népeknél ismeretes párhuzamokat is figyelembe vesszük, az ítélkező és kivégző játékok területe a Kárpát-medencében széles körre tágul ki. Az ezeknek a játékoknak magját alkotó kivégzés, megölés a farsangi szokások jellegzetes vonásai közé tartozik. Az elítélt személy kivégzése kapcsolatba hozható ugyanazokkal az alakoskodó szokásokkal, amelyek a tél- és tavaszforduló idején jelentek meg. Ugyanerre az alapgondolatra vezethető vissza az Európa-szerte elterjedt kakasütés is, amelynek megléte a magyar hagyományban feltehetően idegen hatásnak köszönhető. Az elmúlt egy-másfél évszázad folyamán részint újabb mozzanatokkal bővülve, részint redukálódva a dramatikus népszokások játékváltozatait gazdagította. (L. a Halállal büntető ítélkező kivégző játékok és a bűnátvitel című fejezetet.) A kalendáris szokáskörben bőséges példákat találunk az állatokat megjelenítő, utánzó játékokra. A teriomorf maszkok nagyszámú változata ismeretes. Ezekkel külön fejezetekben foglalkozom, azonban itt is hangsúlyozom, hogy a teriomorf maszkokkal foglalkozó kutatók szemléletéből következően a szaktudományban a legkülönbözőbb értelmezések és maszkteóriák ismeretesek. Az emberi kultúra kezdetéig hatoló kutatók a teriomorf maszkok kialakulását a paleolitikumig vezetik vissza, és az állatmaszkok magyarázatánál igen gyakran a kérdéses állatnak az illető népnél való megjelenését tekintették elsődleges szempontnak. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy az állatmaszkok évszázadok, illetőleg évezredek folyamán nemcsak formában, hanem funkcióban is lényegesen módosultak, variálódtak. Egyes állatfajták nagy területekről eltűntek, vagy legalábbis jelentőségük egy-egy nép életében a minimálisra csökkent. A magyar állatmaszkok és a hozzájuk fűződő hagyományok vizsgálatával, úgy vélem, sikerül eloszlatni néhány félreértést, amely a nemzetközi szakirodalomban elterjedt és elfogadottá vált a teriomorf maszkos szokások magyarországi hiányáról, illetőleg azok idegen eredetéről a magyar néphagyományban. A dramatikus játékok másik nagy csoportja a lakodalomhoz kapcsolódik. A játék-repertoár alapján méltán tekinthető a népi színjátszás jelentős alkalmának. A lakodalom önmagában is a színjátszás sajátos szertartás jellegű formája. A házassággal kapcsolatos szokások színi jelenetekként tekinthetők, amelyek egymás után következnek egy „láthatatlan rendező" irányításának megfelelően. Ez a rendező maga a tradíció. Nyilvánvalóan, a lakodalomnak a hagyomány által meghatározott jelenetei nem a színjátszás funkcióját töltik be, azonban a szertartás formájában a színjátszási mozzanatok nagymértékben megnyilvánulnak. A játszási lehetőséget mutatja az is, hogy a lakodalom megjelenése a dramatikus játékok kedvelt témája. Nem véletlen tehát, hogy a kutatók gyakran a népi dráma felől közelítettek a házasság és a lakodalom szokásaihoz. A lakodalom felépítése, egész szertartása valóban a színjátszás egyfajta sajátságos megnyilvánulási formáját képviseli. Természetesen, a lakodalom egyes mozzanatai, jelenetei cél szerint más funkciót töltenek be, mint általában a dramatikus játékok, amelyek zömükben ma már a mulatást, a szórakozást szolgálják. Nem kétséges, hogy a lakodalomban kötött, hagyományos jelenetek váltják egymást, annak megfelelően, ahogyan a szertartás rendje megkívánja, és ezek a jelenetek mintegy előbbre viszik a cselekményt. Amennyire azonban különös hangsúlyt kap a szertartás rendje ezekben a jelenetekben, éppen úgy jelentősége van a megjelenítés formájának, dramatikus mozzanatainak. A dramatikus mozzanatok, elemek a lakodalomban kitűnően megfigyelhetők. A népi dramatikus szokások kutatójának a naiv színjátszás elemzésére jó lehetőséget nyújtanak. A lakodalom játékai két csoportba sorolhatók annak megfelelően, hogy a lakodalom hivatalos vendégei vagy hívatlan személyek játszották. A játékok, jelenetek, maszkos alakoskodások jellegét a játszó személyek lényegesen meghatározták. A hívatlanok pl. szinte kivétel nélkül pantomim