Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Játék és maszk. Dramatikus népszokások III.
A halottas játék egyes változataiban kontaminálódott a borbély játékkal. Rendkívül figyelemre méltó, hogy ez a játék hasonló formában a horvátoknál, a szlovákoknál és a magyaroknál is ismeretes. A jelenet abból áll, hogy egy Örsnek öltözött személy egy másikat fakéssel borotvál, akinek elvágja a nyakát. A páciens elvágódik, meghal és mint halott elnyúlik a földön. Az öreg keresi azt, aki őt állítólag meglökte és közben szökni próbál. A többiek azonban „letartóztatják", a halottra pedig vizet öntenek, aki felugrik, kiszalad a szobából és ezzel a játék véget ér. 191 A fenti rutén játék a temetési paródia körébe tartozik. A virrasztás alkalmával nemcsak a halottas játékot játszották. Számos játék bemutatására került sor. Ezek közül különösen figyelemre méltóak az állatmaszkos jelenetek. Igen kedvelt volt a kecske, a ló és a szarvas alakoskodás. A kecskemaszk egy valódi kecskefej, amelyet egy fejsze fokához erősítenek. Két fakanállal fület imitálnak. A játékos egy^tóba burkolózik, kissé előrehajlik s a guba ujjában a fejsze nyelén tartja a kecskemaszkot. A játékban egy másik kecske, a bak is részt vesz. Öltözete az előzőtől csak abban különbözik, hogy hosszú kenderkócból készített szakálla is van. A kecskét ^sidonak, a bakot bírónak nevezett játékos vezeti. A párbeszédes jelenetben a két állat ugrándozik, ijesztgeti a jelenlevőket, majd táncol. A nők és a férfiak sorban táncolnak az állatmaszkos alakoskodókkal: a bakkecske nőkkel, a másik pedig férfiakkal táncol. A jelenet a résztvevők körében nagy vidámságot, derűt, kacagást vált ki. 192 Egy múlt századi leírás szerint a Bereg megyei rutének körében a virrasztás néha élénkebb volt a menyegzőnél; a megjelentek beszélgetéssel és tréfákkal töltötték az időt. 193 Amint említettem, az ukrán halottvirrasztás a dramatikus játékok bemutatásának egyik legfontosabb alkalma. A nagyszámú játék ismertetésére itt nem térünk ki, csak azokra utalunk, amelyek funkcionális szempontból különösen fontosak. Közbevetőleg megjegyezzük, hogy a rutén virrasztói játékok párhuzamait a magyar hagyományban is megtaláljuk, többnyire más alkalommal, farsangkor, lakodalomkor és különböző munkaalkalmakkor. 194 A párhuzamok kapcsán tekintsünk most a román halottvirrasztói játékokra. Moldavia, Olténia, Máramaros román falvaiban, különösen Vrancea területén halottvirrasztás alkalmával ún. unchiasijáték került bemutatásra. A román halottvirrasztói szokásokra a középkortól vannak példák. A virrasztás napnyugtakor kezdődött és napkeltekor ért véget. A virrasztók a halottas ház udvarán gyújtott tűz körül gyülekeztek, ettek, ittak és táncoltak. A virrasztói szokások kiemelkedő része volt az unchiasi csoport játéka. A résztvevők famaszkban jelentek meg. A maszk a fehérre festett fogakkal groteszkül mosolygó hatást váltott ki. Az unchiasi-ok bőrökkel, vászonnal borították alakjukat, kötelet csavartak maguk köré, kezükben nagy botot tartottak. Egymás után érkeztek a halottas ház udvarára, ahol a tűz körül egymás kezét fogva kört alkottak és hórát jártak. A táncot követően gyertyát vettek a kezükbe, 191 Szjrnonyenko I. F.: Bit naszelinaja Zakarpatszkoj oblaszti. Szovjetszkaja Etnográfia, 1948. Nr. 1.; A virrasztói játékokhoz 1. még: I^vorin A.: Pochoronöj zbicsaj u podk. ruszinov. Zorja, II. 1942. Nr. 1—2 140. kk.; Bogatyrev Piotr. Les jeux dans les rites funèbres en Russie Subcarpathique. Le monde Slave, III. 1926. Nr. 11.; Bogatyrev Piotr. Actes magiques, rites et croyances en Russie Subcarpathique. Paris, 1929. 122 kk.; Rendkívül fontos párhuzam a Mavruh: Oncsukov N. E.: Szevernije G. K.: V Kosztromszkih leszah na Veduge veke. Etnograficseszkij szbornyik, Kosztroma, 1917. 24. 192 Sttipszky Hiador. i. m. 183-184. 193 Lehoc^ky Tivadar. Bereg vármegye monographiája, II. Ungvár, 1881. 239. 194 Vö. pl. Ferenczi Imre--Ujváry Zoltán: Farsangi dramadkus játékok Szatmárban. Műveltség és Hagyomány, IV. 1962.; Ujváry Zoltán: A ló az alföldi falvak dramadkus népszokásaiban. Műveltség és Hagyomány, XV-XVI. 1972-1974. 299-337.