Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Játék és maszk. Dramatikus népszokások III.
684 Játékpd és maszkok, rnunkgaCkaímak&gr beléptek a házba, a halottas szobába és a gyertyával ütögették az asztalt és a koporsót. Pantomim jelenetük bizarrul, groteszkül hatott. 195 A bihari havasokban élő románok virrasztáskor különböző játékokkal, kártyázással szórakoztak s gyakran olyan jókedv kerekedett, hogy a halott hozzátartozói is megfeledkeztek a gyászról. 196 Hasonlóképpen tréfás játékokat játszottak halottvirrasztáskor az Alsófehér megyei mócok, hogy a halott hozzátartozóinak a gyászról eltereljék a figyelmét. 197 A példákat lehetne tovább sorolni. A bemutatott anyag alapján azonban a halottvirrasztói játékokkal kapcsolatban már bizonyos általános következtetést levonhatunk. A magyar és az idegen párhuzamok egyaránt azt mutatják, hogy halottvirrasztáskor a halotd szokáshagyománytól látszólagosan eltérő cselekvésekre került sor. A játék, a maszkos, dramadkus jelenetek, a vidámság nem „illenek" a szokáskör menetébe. Érthető tehát, hogy a játék, a játszás funkciójára a kutatás választ keres. A kutatók különböző irányból közeledtek a halottvirrasztói szokásokhoz, s így az értelmezések is eltérőek. Legújabban Adamcová Dagmar vizsgálta a virrasztói játékokat a kárpát-ukrajnai hagyomány alapján. Funkcionális szempontból kiemeli azt a szokásmozzanatot, amelyben a résztvevők a valóságos halottal „játszanak". A halott kezére szalagot erősítenek és azt húzogatva, a halott kezét mozgatják, a haját húzgálják, a lábát emelgedk stb. A másik játék, közvedenül a valóságos halott mellett az álhalottal történik: a temetést parodizálják, amint azt fentebb láttuk. A két játékot Adamcová Dagmar funkcionális tekintetben összevonja és a következő megállapítást teszi. Véleménye szerint a valóságos halottat „aktivizáló" játékok célja az lehetett, hogy a megmerevedett tagok mozgatásával, csiklandozásával a halottat életre keltsék. Amikor azonban ennek az aktusnak az eredeti okát elfelejtették, a továbbiakban csak játékos mozzanatként maradt fenn és egyre inkább - minden valószínűség szerint a halott érintésétől való idegenkedés miatt — a valóságos halottat egy álhalottal helyettesítették, aki speciálisan csak erre a célra „hal meg". A játék szórakoztató jellege előtérbe lépett, azonban nem hagyható figyelmen kívül a mágikus tartalom, amely a halott „feltámasztására" való törekvésben nyilvánult meg. 198 Ebben a magyarázatban nem nehéz észrevennünk az utánzás elvének az alkalmazását: a halottas játék, a temetés paródiája az álhalottal valójában játékos utánzása a halottélesztés rituális cselekvéseinek. A folklorisztikai vizsgálatok során gyakran találkozunk egy-egy szokásnak, gyermekjátéknak, maszkos alakoskodásnak stb. valamilyen köznapi jelenségből való eredeztetésével. Eszerint a szokás, játék stb. csak puszta utánzás, a formális megjelentetésén kívül - a játszás, a szórakozás funkcióján kívül — semmilyen mélyebb, szimbolikus jelentésű tartalmat nem hordoz. Az iménti magyarázat az utánzás elvéből indul ki ugyan, azonban az utánzatot egy rituális szertartás játékos megjelenítésének tekinti, azaz voltaképpen a halottas játék eredendően egy mélyebb gondolat emlékét őrzi, s végső elemzésben a halottkultusz hagyománykörében gyökerezik. A halottkultusz révén pedig egy tágabb etnológiai problémakörhöz jutunk el. Az ősök, a halottak kultuszával és megjelenítésével kapcsolatban rendkívül figyelemre méltó Flegont Olga értelmezése a népi játékok öreg alakoskodójáról. Kifejti, hogy azokban a játékokban, 195 Flegont Olga: The Mos in the Romanian Popular Theatrical Art. Revue Roumaine d'Histoire de 1' Art, III. 1966. 127 kk.; Vulcànescu Romulus: Mästile populäre. Bucuresti, 1970. 129 kk.; Az öreg kérdéséhez a halottkultusszal is összefüggésben 1. Kuret Niko: Die „Alter" in den Maskenumzügen Südosteuropas. Etfinografkki i. Folkloristicsni izszledvanija. Szófia, 1979. 215 kk. 196 Moldován Gergely: A magyarországi románok. Budapest, 1913. 196. 197 Moldován Gergely: Alsófehér vármegye román népe. In: Alsófehér vármegye monográfiája, I. Nagyenyed, 1899. 1005. 198 Adamcová Dagmar. Bestettungsritualspiele in der Karpatukranie in den ersten Jahrzehnten unseres Jahrhunderts. Ethnologia Slavica, VIII-IX. 1976-1977. Bratislava, 1977. 241 kk.
