Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások III.

Azt kívánjuk a gazdának legyen mindig ennyi, Sose kelljen a kapun kívül a kolbászért menni, Legyen olyan szerencséje a jövendő nyáron, Hogy százhúsz szekér szalmája szalámivá váljon, Érjen körül mindegyik szál ezen a földön, Rajtuk minden tíz centire egy nagy gömböc nőjön, Gabonával legyen tele akkor a magtárja, Hogy ne férjen bele ötszáz falu határába, Teremjen jó bora, mint a tenger vize, És ha akarja a felét nekünk mérje ide. 6. Azt hallottam, disznót öltek, Hosszú szál kolbászt töltöttek, Én is fogtam fülét, farkát, Adjanak hát egy szál hurkát. 7. Itten disznót öltek, Cifra hurkát esznek, Látom a gazdasszonyt, Nyújtózik a pócra, Veszi szál kóbászát, Akassza nyakamba, Ha nekem nem adja, Lepje meg a tetű, Olyan mint egy kesztyű.

153 A disznótor alakoskodó személyei leggyakrabban suhancok, legények és régebben az adományszerzés elsődleges céljaival a szegényebbek és a cigányok voltak. Gyakran előfordult, hogy szomszédok, közeli ismerősök, rokonok is maskarába öltözve jelentek meg a disznótoron, akik azután természetszerűleg kilétüket felfedve részt vettek a vacsorán és a mulatságon. Békés városban az alakoskodó legények rendszerint legszívesebben a lányos házakhoz mentek. Előfordult, hogy a maszkos legények a leánnyal előre megbeszélték érkezésüket. Többnyire hárman-négyen mentek, s gyakran egyikük a leány udvarlója volt. Ilyen esetben a gazda a játék után leültette és megvendégelte őket. Előfordult olyan eset is, hogy a cselédlány a neki udvarló legénnyel megbeszélte, hova tesz nekik kolbászt, szalonnát, amit azután az alakoskodó társaival együtt a szűr alá rejtve elvitt. 153 Az 1. sz. példa Sárospatak vidékéről, 1. Gulyás Jo\sefi i. m. 94.; A 2-3. sz. példa Zagyvarékányról (Szolnok m.). Gy: Derne Tibor, 1973.; A 4. sz. példa Gesztetérői (Gömör m.) való. Ezt énekelve adták elő. Farsangi kántáló énekként is ismeretes. Gömörben általános volt, hogy disznóölés napján, az esd tor alatt suhancok, legények, de felnőttek is móriónsk, pocurkának öltözve mentek a disznótorba, ahol kóstolóval ajándékozták meg őket. Ujváry Zoltán: Gömöri népdalok és népballadák. Miskolc, 1977. 96. 587.; Az 5. sz. példa Hajdúsámsonból (Hajdú m.) való. Gy: Gréczi Ágota. 1968.; A 6. sz, példa Abaújalpárról (v. Abaúj m.) való. A cigányasszonynak öltözött legények kosárral a karjukon tértek be a disznótoros házba, szállást kértek, elmondták a kis versikét, s tréfálkoztak. Gy.: Niedermüller Péter, 1974.; A 7. sz. példa Kunszentmártonból (Szolnok m.) való. L. Szolnok megyei néprajzi adasz. Az 1, a 2. és a 6. sz. változat valamelyike a magyar nyelvterületen általánosnak tekinthető.