Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások III.

Disznótori alakoskodók (kukák): vőlegény és menyasszony (1963). S peremié, Bács-Kiskun m. Ez utóbbival kapcsolatban, a disznótori készítmények — hurka, kolbász, sajt, szalonna — „elemelésére" számos példa, anekdotaszerű történet ismeretes. A disznótori alakoskodók játékához, „tevékenységéhez" szinte hozzá tartozott ez a tréfa. A szobai játék, mókázás alatt egy-két maszkos alak apitarból vagy a kamrából az öltözetük alá rejtve elvitték a hurkát, kolbászt stb. Másnap reggel vagy még azon az este maszk nélkül visszatértek és átadták az elemelt „disznóságokat". A cseles tréfán mindig jót derültek, amely megvendégeléssel zárult. Előfordult tényleges lopás is, s emiatt sok helyen a két világháború közötti időben az alakoskodókat nem engedték be a házakba, sőt csendőrökkel léptek fel ellenük. A disznó tori maszkos alakoskodás változatos képet nyújt. Allatmaszkok és különböző genre-alakok megjelenítésével egyaránt találkozunk. Párbeszédes jelenetek ritkábban fordultak elő. Elsősorban a néma játék, a bohóckodás, s a mindenkori szituáció — hely, jelenlevő személyek — által esetenként is befolyásolt improvizálás a jellemző. Megfigyelhető a játékosok és a nézők szorosabb kontaktusa. A disznótornak lényegében családi összejöveteli jellege van, s így a jelenlevők más alkalmakhoz - lakodalom, fonó — viszonyítottan kisebb számúak és homogénebbek. Ehhez a miliőhöz a maszkos alakoskodók nagymértékben alkalmazkodnak. A szorosabb kontaktus, a családi közeg azonban nem volt akadálya az erotikus és a fallikus jellegű megnyilvánulásoknak, az obszcén vonatkozásoknak. A legnépszerűbb és leggyakrabban megjelenített disznótori maszkos alak a ágány volt. A cigány alakítás legfontosabb szempontja az élethű megjelenítés volt. Más alkalmaktól eltérően a disznótorban a cigányt férfiak és nők egyaránt alakították. A cigány a dramatikus játékok aránylag könnyen megjeleníthető alakja. A cigányasszonyt alakító játékos tarkabarka ruhát vett magára, virágos kendőt kötött, arcát pernyével, kéménykorommal vagy boksszal bekente, ehelyett gyakran pirosítóval lefestette. Az arc eltakarására fekete harisnyát is felhasználtak. A szemnek, szájnak nyílást vágtak. A szájat szélesen pirosra festették. Ha férfi alakította a cigányasszonyt, kenderkócból kontyot készített, rongyból, kenderszöszből mellet formált, a terhes asszony imitálására egy kisebb vesszőkosarat kötött a hasára, s bő tarka szoknyát húzott magára. A cigányembert alakító játékos használt ruhát, kopott csizmát viselt, fejére tolldíszes kalapot tett, úgyszintén bekormozta, befeketítette az arcát. A cigányokat alakítók rendszerint többen, hárman-négyen mentek együtt. A cigányokra jellemző vonásokat igyekeztek kihangsúlyozni a megjelenítésben és a beszédben egyaránt. Gyakran