Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Játék és maszk. Dramatikus népszokások III.
Szakállas alakoskodó a tőkevivők * >ll \Í'Í köpött. Erdőbe/l ye, * i f Borsod-Abaúj-Zemplén m. ' AËÊÊÊL A rossz, ócskás szekéren és a mesternét alakító legényen — aki női ruhába öltözött, nagy melleket készített magának, s folyton pipázott - igen jól derültek a nézők. Hasonlóan jól mulattak a menetet lezáró kereken forgó bábukon és a szakállas vándoron. Egy földre fektetett szekérkerékre egymással szemben női és férfi bábut erősítettek. A kereket összekapcsolták egy eketaligával, amely elé lovat fogtak. Menet közben a szekérkerék forgott. A kerékagyon egyik oldaról, a másikra dűlt, és a kerékre erősített „egymás kezét fogó" bábuk körben forgó táncoló párhoz hasonlítottak. Az így táncoló pár rendkívül komikus hatást keltett. A humoros jelenetekhez nagymértékben hozzájárult a szakállas, a rossz ruhába, rongyokba öltözött vándor házaló embert megjelenítő szereplő, aki a táncoló pár körül „ténykedett", ruhájukat igazgatta, a női bábu különböző részeit fogdosta stb. A mádi szüreti felvonulás szereplői külön-külön is figyelemre méltóak. Nem kétséges azonban, hogy a törököknek különösen jelentős szerepet tulajdonítottak. A menetet ők vezették a díszes öltözetükkel, megjelenésükkel méltóképpen igyekeztek főúri törököket alakítani. Korábbi leírásokból kitűnik, hogy ez a felvonulás Mádon igen régi hagyományra nyúlik vissza. A századfordulón és a két világháború közötti időben a felvonulás a farsang idejére esett. A felvonulás megszervezése a különböző társulatok, fáklyástársulat, kapástársulat feladatai közé tartozott. Ennek a részletezésére jelen alkalommal szükségtelen lenne kitérni. A feljegyzésekből úgy tűnik, hogy a felvonulásban a törökök mindig kitűntek, fontos szerepet kaptak. Mutatja ezt az is, hogy Hegyaljai Kiss Gé%a A. menyecskés török címmel, illetőleg a mádi törökjárás néven említi a szokást. A következőképpen írja le a két törököt és a közöttük lovagló magyar menyecskét: „A menet élén három lovas jelmezben. Két szélén két pej ló. Nyergében telt, vérmesképű, lógó bajuszú török basa. Csizmás lába feszül a kengyelben. Térdén buggyot vet paprikaszín, lötyögő nadrágja. Fején piros fez, ami még vörösebb fényt vet kigyúlt ábrázatára. A két basa közt, fekete paripán egy menyecske. Ruhája fehér, homloka díszes, mintha most jött volna az esküvőről. Szende arcú legény, akit még fehércselédnek is nézhetnek. Hanem a lovat vitézül üli meg. A török oldalán hatalmas kulacs, mádi borral. Hol egyik, hol másik kanyarítja le a válláról, s kínálja vele a menyecskét is." 107 107 Hegyaljai Kiss Ge\a: A menyecskés török. Budapesú Hírlap, 1933. II. hó 26. vö.: Balogh Ferenc. Régi szüret a Hegyalján. Népr. Ért, VI. 1905. 301-305.
