Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások III.

vagy attól elkülönülő, fölötte álló személyek. Ide tartoztak olyan alakok is, akiknek egyébként sok tekintetben szorosabb volt a kontaktusuk a falusi közösségekkel. Ilyen személy volt a bíró, pap, orvos és csendőr is. Rendszerint gúny és élcelődés nyilvánult meg egy-egy alakkal kapcsolatos játékban. A tardi bíró jeleneiben a bírót alakító mamusz elé zsiványt vezettek. A zsiványt alakító játékos a tenyerét bekormozta. Két csendőrnek öltözött játékos kísérte a bíró elé, aki a fonóban egy asztalnál ülve ítélkezett. A zsivány rimánkodott a bírónak, hogy bocsásson meg neki. ZSIVÁNY: — Jaaj kedves bíró úr, tessék megbocsátanyi, nem lopok többet. BÍRÓ: — Nem bocsátok meg, büdös bitang! A zsivány közben simogatta a bírót, hogy bocsásson meg neki, s kormos kezével bekente az arcát. Mivel a bíró nem tudta (vagy színlelte), hogy a zsivány bekente az arcát, komolyan vette a tekintélyét, a nézők pedig annál jobban hahotáztak. Végül, amikor kiderült, hogy min nevetnek, a bíró feldühödött, „mindenkit meg akart verni", nagy kavarodás, muri lett a fonóban.

62 Gyakori volt a papnak öltözés. Egy múlt századi példát említünk Békéscsabáról. A papot leány is alakította. Egy leány vagy egy legény papi ruhába öltözött. A csoportban hat leány komaasszpnyi, egy keresztanyái szerepben, kettő pedig miniszfráló gyerekként jelent meg. A keresztanya egy ruhából készített kisgyereket vitt, a minisztrálók pedig gyertyákkal és csengettyűkkel kísérték a papot. A pap a fonóban versben beszélt a jelenlevőkhöz, s feddte a fiatalságot a bűneiért. Énekeltek, sajátos imát mondtak és a kisgyermeket megkeresztelték. A játék egyik, a fonóbelieket is bekapcsoló jelenete volt a hirdetés. A város ismert bolondjait vagy nevetséges alakjait valamelyik fonóbeli lány házastársául hirdették ki, vagy pedig a leginkább nevető lányt holtnak jelentették ki. A játék befejezésekor dallal vonultak ki a fonóból.

63 A fonóbeli játékok rendkívül változatos repertoárjában nagyszámú maszkos alak szerepelt még. A kisebb s igen gyakran improvizált, soha meg nem ismételt jelenetekről alig-alig tudunk. A szatmári fonóbeli játékokról írt munkánkban említettünk idevonatkozó példákat, s a párhuzamokat tovább szaporíthatnánk. Úgy gondoljuk azonban, hogy a bemutatott változatokkal kellően érzékeltettük a fonó játékokra inspiráló közegét. Megemlítjük még a fonóházi játékok jeles napi szokáskörrel való kapcsolatát. A Luca-ass^onyról szóló fejezetben írtunk arról, hogy sok helyen a Luca-asszony a fonóházak kedvelt alakoskodója volt. Ezekre a példákra visszautalunk. Minden valószínűség szerint a jeles napi hagyománykörből, feltehetően a Miklós-napi szokásokból vált ki az ördög alakja. Számos adalék ismeretes az ördög megszemélyesítésére. Egy besenyőteleki (Heves m.) példát említünk a század elejéről. Az ördögnek öltöztetett legény maszkja: abrakostarisznyába két görbe gereblyefogat szúrtak, a tarisznyát kitömték szalmával és a legény fejére húzták. Arcát korommal festették be. A kezébe trágyalével teli vedret, egy összerótt keresztet s egy rossz meszelőt vett. Negyedmagával ment a fonóba, s a meszelővel a szobát megszentelte, s az 62 IMJOS Árpád: i. m. 620.; Csendőr alakításához: 620—622, 626. 63 -y-y: A fonóka Békés-Csabán. Vasárnapi Újság, XXIV. 1877. 4. sz. 54.; S^endrey Zsigmond: i. m. 159. Papnak öltözés: IMJOS Árpád: i. m. 635.