Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások III.

fűzve vitte. A kereskedők vállán szőr tarisznya; zsebüket tömött bugyelláris nyomta. A bakter gubában volt, kucsmát viselt, kezében bot és lámpás. A kerestető ünneplőruhát öltött, hóna alatt citerát vitt. A játékra való felkészülés hosszabb időt vett igénybe, s arról minden fonóban értesültek. Egyegy utcában két-három fonó volt, s egy-egy fonóban általában 6-10 lány font, s jelen volt ugyanannyi udvarló legény is. A betyárjáték szereplőivel együtt olykor harmincan, néha még többen is voltak. A fonóbeliek a nótázásba és a táncba bekapcsolódtak. A fonóba elsőként a kéreztető ment be. KÉREZTETŐ: Jó estét kívánok! Megjöttek a nagyalföldi betyárok. Pejparipán jöttek, Most már megpihennek, Egy pár nótát eldalolnak, Hogyha bejöhetnek. HÁZIGAZDA: — Jöjjenek be a betyárok, régen várok rajok. Ezt követően a csapláros ment be a feleségével és a lányával, valamint a kereskedők. A csapláros a szoba közepére helyezett asztalon megnyitotta a kimérést. A kereskedők leültek az asztalhoz, bort rendeltek. A csaplárosné töltött. Répa Rozi fintorgott a kereskedőkre. I. KERESKEDŐ (súgta a társának): — Ma négy ökröt eladtam a szálkai vásáron, 500 pengőforintot kaptam értük. Attól tartok, hogy Rózsa Sándor bandájával ide talál jönni és kirabol. II. KERESKEDŐ: — Én is hasonlóképpen vagyok. Sok pénz van én nálam is, de én nem félek a betyároktól; látod ezt a pisztolyt (mutatja), hatlövetű, hat betyárt egy nyomásra lelövök, ha több lesz, a megmaradtak elszaladnak. Igyunk rá egyet! (Es rákezdtek): Igyunk, míg van benne, Most van módunk benne. Meginnám én pénteken is, vasárnap is, Hogyha vóna benne. Ekkor az udvarról hangos beszéd hallatszott. Rózsa Sándor bekémlelt az ablakon, hogy van-e pandúr a csárdában. A kereskedők megrémülve bújtak el a fonók közé. Rózsa Sándor belépett, a kéreztető nyomban citerázni kezdett és a fonóbeliek közösen daloltak: Künn az eső sűrű cseppje Sűrű felhőkön át Szomorúan verdesi a Ragyáscsárda falát. Tört ablakon süvít a szél Benne csonka lámpa. Egyre inog hosszú drótján, Füstös már a lámpa. Semmi híre, hogy ki jönne Ily cudar időben, A vén csaplár egyre alszik Künn a kármentőbe. Hej, már olyan jó madarak Most már nem is járnak, Mind elpusztult minden pénze Annak a betyárnak.